Századok – 1953

Szemlék - Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén (Ism.: Borus József) 152

152 SZEM LE barát özvegyéről van szó, akinek »notorisches intrigantes Religionstreiben«-je a valóságban jámbor pietista bibliakränzehenek tartásában állott, és csak a Zichy Ferenc és. Windischgrätz rómlátásaiban tűnhetett föl politikailag gyanúsnak. Lamartine-t helytelen »történész«-nek nevezni csak azért, mert az »Histoire des Girondins« regényes rajzát megírta (29.) Jó néhány helyt elfért volna még valamelyes jegyzet : pl. Toperczer Eugén (magyarul akkor »Ödön«) buktatta meg Arany Jánost a nagyszalontai képviselőválasztáson (410.) ; Asztalos Pál (az ifjabbik u. o.) az »országgyűlési ifjak« egyik leglelkesebbje, később Kossuth egyik legnagyobb baloldali híve volt, kiváló erdélyi kormánybiztosi működése közben hirtelen halt meg 1849 tavaszán; a 425. lapon említett »Palotai József, a kegyesrend kormányzója« nem más, mint Purgstaller József, a piarista filozófus, aki csaknem egész rendjével együtt igen hazafias ós merészen haladó szellemben Viselkedett 1848/49-ben, meg is szenvedett később érte ; a 49. lapon említett Luczenbacher János nevű tudós később Érdi János néven ismeretes. Meg lehetett volna jegyezni, hogy az 55. lapon említett német hazafias ének kezdő sóra (melyet Jósika János ott pontatlanul idéz) : »Was ist des Deutschen Vaterland?« — á szerzője pedig Ernst Moritz Arndt, akinek ez a verse a »nagynémet« törekvések egyik sokat idézett kifejezője lett ; nagyon jellemző a bécsi forradalomban egymást keresztező tisztázatlan hangulatokra és törekvésekre, hogy 1848 áprilisában a tüntetők a bécsi utcán még egymás után éneklik ezt, meg az ugyancsak nem »nagynemet« — Gotterhaltét ! Stb. — Sajtóhiba az egész hatalmas kötetben csak elvétve akad s köztük is a legtöbb első pillanatra felismerhető és kiigazítható. Tartalomjegyzékül a regesták vannak sorban leközölve a lapszámok jelzésével, ami igen hasznos dolog, de egyáltalában nem pótolhatja a kötetnek technikai szempontból leglényegesebb hiányát : a részletes név- és tárgymutató elmaradását. Feltehető ugyan, hogy a III. kötet végére jönni fog egy, a megelőzők anyagát is felölelő egységes index — és nagyon kívánatos is, hogy jöjjön —, azonban nézetünk szerint ilyen testes köteteknél ez nem helyes módszer. Nemcsak azért nem, mert az egyes kötetek megjelenését hosszabb időköz választja el egymástól, hanem azért sem. mert a mű tudományos kezelhetősége rendkívül nyűgössé vélik, hogyha három ekkora kötetnek az indexét csak a legutolsóban lehet megtalálni. A helyes eljárás szerintünk csak az, amivel a Magyar Jakobinusok Irataiban, meg a Kossuth Összes Munkáinak XI. kötetében (sajnos, a XIII-ban már nem!) találkozunk : külön index minden kötetnek a végére, mégpedig nemcsak a puszta nevekkel, hanem a legszükségesebb lexikális jegyzetekkel is. Eképpen a lábjegyzetanyag tetemes része is a név- és tárgymutatóba koncentrálható, és nem fordulhat elő az, hogy ugyanazon tárgyra ill. személyre vonatkozó lábjegyzet többször is megismétlődik, amikor a lábjegyzetelés már önmagában is nyomdatechnikailag meglehetős helypazarlással jár. A nagyon várt további két kötetből bizonyára könnyen elmaradhatnak az ilyen és ehhez hasonló hiányok, illetőleg szépséghibák. Es általában hadd lehessen aláhúzottan kifejeznünk azt a reménységünket, hogy az I. és a III. kötet most már nem fog túlságosan hosszú ideig váratni magára. Akármily gazdag dokumentációt szolgáltat forradalmunk és szabadságharcunk történetének ez eddig homályosan vagy hamisan ismert fejezeteihez egymagában ez a II. kötet is — száz százalékos tudományos hasznavehetősége mégis csak együtt lesz a három kötetnek, annyira, hogy a középső kötetet egymagában közrebocsátani szerintünk nem is volt egészen célszerű elgondolás, és a korrekcióját mielőbb meg szeretnők kapni a másik két kötettel. Minden okunk megvan remélni azt, hogy a három kötet együtt amarxizmus-leninizmus szellemében megújult és méginkább megújuló magyar történettudomány egyik legkülönb, reprezentatív teljesítményének fog bizonyulni, félelmesen igaz és tanulságos világosságot vetve (olyat, aminő a feudális és polgári történetírásban soha nem volt lehetséges) a magyar nép 48/49-es forradalmi haladását makacsul Elgáncsolni igyekvő s utóhatásaikban még teljes egy századig,' felszabadulásunkig érvényesült sötét erőkre, .. Ь ' RÉVÉSZ IMRE KOSSUTH LAJOS AZ ORSZÁGOS HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY ÉLÉN (Első rész. Kossuth Lajos összes munkái XIII.) (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. 976. 1;) Dolgozó népünk a közelmúltban, 1952 szeptefhberében ünnepelte Kossuth Lajos, születésének 150. évfordulóját. A magyar történettudomány a. Kossuth Emlékkönyv mellett elsősorban Kossuth Lajos összes munkái XIII. kötetének kiadásával vettè ki részét a megemlékezésből. A XIII. kötet a sorozat 1848 —49-es részének harmadik kötete és Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány élén végzett munkásságának