Századok – 1953

Szemlék - Elekes Lajos: Hunyadi (Ism.: Karácsonyi Béla) 142

SZEMLE ELEKES LAJOS: HUNYADI (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. 509 1. + 7 kép) Elekes Lajos műve nemcsak az első, marxista szemlélettel megírt önálló munka Hunyadi János koráról, de az első modern monográfia is törökellenes harcaink legnagyobb hőséről. Teleki nagy összefoglaló feldolgozása immár száz esztendős ; Pór Antal gyengécske életrajza a kiegyezés után jelent meg. (A külföld jobban érdeklődött Hunyadi harcai iránt : Teleki munkájának megjelenését tüstént nyomon követte Chassin másodkézből megírt összefoglalása.) A Horthy-korszakban nem Hunyadiról, hanem Kapisztrán »Szent« Jánosról készült több kötetes, vaskos monográfia. Hogy mennyire nem tartották fontosnak Hunyadi hősi harcait, a törökellenes küzdelmeket, a központi hatalom megerősítésére irányuló kísérleteket, arra jellemző Hóman megjegyzése az 1440-től 1457-ig terjedő évekről, mely szerint e periódus fő érdekessége a királyválasztási jogot magukhoz ragadó rendek kormányzása, ezért a fősúlyt a rendi kormányzás ecsetelésére kell fektetnünk.1

E tudománytalan, a lényeget elködösítő beállítással ellentétben Elekes Lajos helyesen állítja vizsgálódása homlokterébe a korszak döntő problémáit : a magyarság és a szomszédnépek létét, önálló államiságát veszélyeztető török hódítást, amely parancsolóan sürgeti a központi hatalom megerősítését, a népi tömegek hősi elszántságát, áldozatkészségét, amellyel az uralkodóosztály által cserben hagyott honvédelem ügyét felkarolják, Hunyadi hadvezéri és államférfiúi nagyságát, aki felismerte a törökellenes harc és a központosítás kérdésének összefüggését és meglátta, hogy a kizsákmányolt dolgozók patriotizmusa a honvédő háborúk kiapadhatatlan erőforrása. A súlypontok helyes kiemelése, az arányos tagolás, a világos szerkezeti felépítés hozzásegíti az olvasót, "hogy ezeket a főkérdéseket egy pillanatra se tévessze szem elől. Az első két fejezet azokat az előzményeket tárgyalja, amelyeknek megismerése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük az ország helyzetét, állapotát Hunyadi fellépése idején ; így válik világossá törekvéseinek haladó volta, hősi küzdelmeinek kimagasló jelentősége. Vázolja a török állam kialakulását, balkáni terjeszkedését, a pápaság és a nyugati hatalmak ezzel kapcsolatos magatartását; rámutat Nagy Lajos balkáni politikájának, a dinasztikus- és erőszakos térítő-hadjáratoknak súlyos következményeire, a töröktől fenyegetett népek ellenállóképességének gyengítésére. Talán nem lett volna felesleges itt bővebben kitérni a nyugati kereszténység hirhedt álláspontjára a török terjeszkedés által fenyegetett balkáni »eretnekekkel és szakadárokkal« kapcsolatban : arra a nézetre t. i., hogy éppen vallási »tévelygéseik méltó büntetéseképpen« zúdult rájuk az oszmán birodalom pusztító ereje s így a nekik nyújtott segítség lényegében azt jelentené, hogy ujjat húznak az »isteni gondviseléssel«. Nyugaton volt olyan nézet is, hogy a segítségnek mintegy az előfeltételekónt meg kell várni, míg a balkáni »eretnekek«, »szakadárok« a halálos veszély torkában »megtérnek« s csak azután szabad rajtuk segíteni, mert »idő előtt« történő megmentésüket »helytelenül« értelmeznék és még jobban megrögződnének vallási »eltévelyedésükben«. A továbbiakban a munka ismerteti a török társadalom és haderő szerkezeti felépítését, rámutat a szakadatlan expanziós törekvések belső okaira, a török terjeszkedés erőforrásaira, valamint gyengéire. A szerző meggyőzően ábrázolja, milyen halálos veszéllyel fenyegette a török a leigázott népeket és hogyan pusztította a még szabad, vele szomszédos országokat. Ezután tér rá a magyar uralkodóosztály honvédelmi politikájának tárgyalására. Zsigmond támadó kísérleteinek kudarca után megkezdődik a déli védővár-vonal kiépítése, ezzel párhuzamosan a birtokos-nemesség kialakítja a török veszedelemmel kapcsolatos álláspontját, amely évtizedeken keresztül szinte változatlanul tükröződik a törvényekben, országgyűlési tanácskozásokban, koronázási feltételekben : a honvédelem anyagi terheit a jobbágyságra kell hárítani (de a jobbágyságot nem fegyverzik fel) ; a királyt kell kötelezni az ország megvédésére (de megfelelő lehetőségeket, hatalmat, pénzt nem bocsátanak rendelkezésére), a szavakban megajánlott 1 Hóman—Szekfü : Magyar történet. II. 633. 1.