Századok – 1953

Szemlék - Elekes Lajos: Hunyadi (Ism.: Karácsonyi Béla) 142

SZEMLE 143 nemesi felkelést,a köteles bandériumokat nem állítják ki az erre a célra megszavazott adókat, zsoldpénzeket elsikkasztják stbí). Ennek a politikának a súlyos következményei mutatkoznak meg Zsigmond és Albert alatt : a magukra hagyott balkáni népek elbuknak az egyenlőtlen küzdelemben és a török Magyarország határaihoz nyomul, betöréseivel, pusztításával megkezdi az ország védekezőképességének felőrlését. Gyengülő királyi hatalom, féktelenül önző feudális uralkodóosztály, egyre növekvő anarchia, fokozódó fizikai és lelki terror a jobbágyság felé a belpolitikai helyzet jellemző vonásai, a külpolitikára pedig a katonai tehetetlenség, az ország elszigetelődése, a nyugati keresztény hatalmak teljes közönyössége nyomja rá bélyegét. Ekkor lép fel Hunyadi János, középkori történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja, hogy összefogva minden tényezőt, mely akkor haladó, előremutató volt, megragadva minden lehetőséget, megpróbáljon történelmi fordulatot adni a katasztrófa felé száguldó ország végzetes pályájának. Hunyadi hivatásos katonaként kezdi történelmi szereplését. Talán jobban rá lehetett volna mutatni, hogy a XV. században a zsoldos jelenti az európai hadszervezet egyik fejlődő, előremutató elemét s egyben a török elleni sikeres védekezés egyik fő pillérét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell : a magyarországi viszonyok, a polgári kezdetek, az árutermelés, pénzgazdaság fejletlensége tükröződik abban az ellentmondásban, hogy egyfelől elengedhetetlenül szükség van zsoldosokra, másfelől nincs pénz a fizetésükre. Ennek az ellentmondásnak feudális jellegű feloldása adja meg a nyitját a Hunyadi-birtokok eredetének : Hunyadit,, a zsoldosvezért zálog- ós adománybirtokokkal fizetik s így emelkedik nagybirtokossá. Magyarország — a polgári fejlődés viszonylagos elmaradottsága miatt — gyenge volt ahhoz, hogy a teljességgel csődöt mondott feudális honvédelmi rendszert pénzben fizetett korszerű zsoldossereggel helyettesítse. Hiába mondatta ki az uralkodóosztály Alberttal, Ulászlóval, hogy saját költségükön, zsoldosaikkal védik meg az országot, ha ehhez nem állottak rendelkezésre megfelelő jövedelmek. Más szükségmegoldás után kellett tehát nézni s ebben a feudális jellegű megoldási módban rejlik a Hunyadi-birtokok »titka«. Hunyadit nem pénzzel, hanem feudális méltóságokkal, hivatali- és magánbirtokok adományozásával fizetik. Ha megvizsgáljuk azokat a tisztségeket, amelyeket Hunyadira ruháztak, vagy birtokainak fekvését, egyaránt arra az eredményre jutunk, ami a fentieket megerősíti : a leginkább fenyegetett terület a Délvidék ós Erdély volt, ide kötötték Hunyadit tisztségei s itt terült el a Hunyadi-birtokok döntő része is. Persze, ugyanakkor — éppen a velük járó kötelezettségek miatt — ezek a területek voltak azok, ahol a török fokozatos előnyomulása óta az oligarchák legkevésbbé versengtek a tisztségekért és hivatalokért. Itt rejlik Hunyadi nagyságának egyik alapvonása : mint nagybirtokos sem válik tartomány úrrá ; óriási jövedelmeit valóban arra fordítja, amit az ország létérdeke sürgetően követelt : a haza megmentésére. A műben megfelelő terjedelemben kerülnek tárgyalásra Hunyadi hadszervezeti újításai, hadvezéri művészetének jellemző vonásai. Kevésbbé részletes az itáliai és csehországi tapasztalatok elemzése, holott mindkettő igen fontos. Az elsőt illetően talán rá lehetett volna mutatni az itáliai zsoldosvezérek, a »condottiere« típusától eltérő vonásokra. Ez lényeges kérdés egyfelől azért, mert az összevetés már egyes kortársak előtt is kézenfekvőnek látszott, másfelől azért, mert az itáliai zsoldosvezérek közül többen szintén kísérletet tettek (nem egyszer sikerrel) az államhatalom megragadására és uralmuk centralisztikus jellegű kiépítésére — persze, csupán saját kis fejedelemségük területén. A condottierek félig feudális lovagok, félig pénzemberek ; uralomra kerülésük annak a kompromisszumnak a terméke, amelyet az itáliai gazdag polgárság kötött a feudalizmussal a parasztság, a városi plebejusok és a konkurrens városok ellen. Hunyadinál a hatalom megragadásának indítóoka és célja egészen más — a törekvés formai oldalának minden hascyilósága ellenére is. A második kérdésnél sokkal világosabban, élesebben kellett volna arra utalni, hogy a csehországi út nemcsak a hadvezetés művészetének elsajátítása tekintetében gazdagította sok tapasztalattal Hunyadit, hanem megismertette őt a parasztság, a plebejus-elemek hősiességével, a bennük rejlő magas potenciális katonai értékkel is. A huszita hadviselés forradalmi újításai csak harcászati kifejezései annak, hogy a huszita hadseAg forradalmi néphadsereg volt. Az igazságos célért küzdő népfelkelők mindent elsöprő erejéről kétségkívül itt győződött meg Hunyadi s a veszély válságos óráiban ezekre az élményekre támaszkodva mert a néphez fordulni. A csehek zsoldbavételének kérdése elválasztandó ettől, mint különálló probléma. Itt már nem néphadseregről van szó, hanem a fegyveres felkelés leverése után forradalmi alapjától elszakadt, vallásilag-politikailag egyre mérsékeltebbé váló, de az időközben szerzett forradalmi, hadszervezeti és hadviselési újításokat továbbra is megtartó katonaelemekről, amelyek a nemzeti fejlődésért vívott harc bajnokaiból az európai politika keresett árucikké vé váltak.