Századok – 1953
Tanulmányok - Orbán Sándor: A magyar katolikus egyházi reakció a Szovjetunió elleni háború támogatói sorában 108
AZ EGYHÄZI ItEAKOIÔ A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÁBORÚ TÁMOGATÓI SORÁBAN 117 ugyanis az volt, hogy a katonai megszállók nyomában járó »misszionáriusok« ( békítsék ki a lakosságot a fasiszta megszállókkal, bomlasszák a fasiszták által megszállt területek lakosságának partizánharcát és nem utolsósorban nyerjék meg a fegyverekkel megfélemlített tömegeket a »katolicizmusnak«.4 6 »Végsősoron — mint azt M. M. Sejnman megállapította — a Vatikán arra számított „ hogy a németek segítségével behatol a Szovjetunióba.«47 E tevékenység előkészületeit még a Szovjetunió megtámadását megelőzően elvégezték. Ezt az előkészítést szolgálta az úgynevezett »uniós egyesülés«, melynek feladatát a pápa »Rerum Orientalium« kezdetű apostoli levele többek közt »az elszakadt keresztény testvéreknek az egyházzal való újraegyesülés« kérdésének tanulmányozásában határozott meg.48 Tekintettel arra, hogy a cári Oroszország területén a »pravoszláv« hit volt az uralkodó, fenti tervében a Vatikán a Szovjetunió népeire is gondolt . Az egyesülés megkönnyítését célozta az is, hogy a magyar püspöki kar 1941-ben olyan pontokat vett fel a katekizmusba, melyek szerint »hit és erkölcs dolgában« nincs különbség a római katolikusok és a skizmatikusok közt.4 9 Az »uniós egyesülés« szervező- és propaganda munkásait már a Szovjetunió megtámadását megelőzően is elsősorban a római »Keleti Intézetben« vagy a »Russicumban« képezték ki. Az »egyesülés« előkészítésével kapcsolatos lehetőségeket azonban Magyarországon is ismerte a klérus. Zakar András — aki egyébként a ^felszabadulás után Mindszenty bizalmasa lett — 1941-ben azt írta a hercegprímásnak, hogy »tanulmányai folyamán nemesnek és nagynak tűnt fel a munka az unió érdekében«, és így folytatja : »A mai idők pedig különösen alkalmas lehetőségeket ígérnek elsősorban az oroszországi kereszténység megerősödése számára . . . alázattal esedezem a római Keleti Intézetbe, vagy a Russicumba . . .«50 A Szovjetunió megtámadása után a Vatikán irányításával kiképzett papi »missziósok« özöne indult el a fasiszta területrablók nyomában. A magyar katolikus püspöki kar egyik tagja, Sztojka Sándor munkácsi püspök maga is szemügyre vette, hogy kiket indíthat el ilyen »misszióra«. A Vatikánnak a munkácsi szeminárium »spirituálisát« ajánlja és, mint írja, még többeket tudna ajánlani ilyen célra. Ebből az alkalomból jelentést tett açrôl, hogy a magyar hadseregben sok olyan görögkatolikus van, akiket térítésre fel tudnak használni. Azt írta, a Szentszéktől anyagi seítséget kér, hogy a fasiszták általmegszállt területekre továbbra is »szentképeket« és »jámbor könyveket« küldhessen.51 A magyar klérus azonban, mint ahogy nem beszélt a fasiszta területrablók igazi szándékairól, nem szólt nyíltan a katolikus egyház hódító célkitűzéseiről sem. Az agresszoroknak — mint ismeretes — nem új módszere a támadást »védelemnek« beállítani és az uralkodóosztályok érdekei helyett »nemzeti« érdekekről beszélni. A magyar egyházi reakció elsősorban éppen ebben a tekintetben, az imperialista rablóháboiú igazi jellegének eltussolásában és az agresszor »szerecsen-mosdatásában« nyújtott jelentős segítséget a magyar 46 Sejnman, M. M. : A Vatikán a második világháborúban. 23. 1. 47 Sejnman, M. M. ; A Vatikán a két világháború között. Bpest. 1950. 166. 1. 48 Szombathelyi püspök körlevele 1939. 5. 1. 49 Magyar Nemzet 1941 máj. 17. 50 EHL. 859/1941. (Zakar András kérvénye) 61 U. o, 7440/1941 okt. 14. (Sztojka Sándor munkácsi püspök jelentése a Szentszékhez a megszállt szovjet területek vallási helyzetéről).
