Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
102 BERKOVITS ILONA A Képes Krónika XIV. században írott szövegében a krónikás már korahumanista realizmussal igyekszik a hivatalos történelemhamisításokon túl érzékeltetni a valóságot : természetesen mindenkor úgy és azt, ami által nem sérthette egyháza és uralkodója kizsákmányoló érdekeit. A korahumanista realizmus jelentkezése a szövegnél fokozottabban felismerhető a Képes Krónika díszítéseiben. Azzal a különbséggel, hogy festőjük, a krónikásokkal ellentétben — bár igyekszik alkalmazkodni a szöveghez — nem egyszer ellentétbe kerül az egyház érdekeivel ; amint erre már a felhozott példák nyomán rámutattunk. . Gyökeresen más az irodalomnak a kifejező eszköze, mint a művészetnek. A nyelv a gondolat kifejezési eszköze : az írott szó közvetlenebbül alkalmazható a haladó eszmék közlésére, mint a festészet, szobrászat. A társadalom új eszméi : a haladó gondolat kifejeződése általában az irodalomban jelentkezik a legkorábban és festészet, szobrászat ennek nyomában halad. Ezáltal a Képes Krónika egyes szövegrészei őszinteségre való törekvésének más és talán kisebb a jelentősége e korban, mint a miniaturákban mutatkozó realisztikus törekvésnek. A Képes Krónika miniaturistája a magyar festészet »újjászületésének« szinte ugrásszerűen jelentkező első és jelentős művésze. A magyar művészetben mindezideig nemcsak a festészet, de a miniaturaművészet is teljes egészében egyházi volt ; 3 0 témáival az egyház követelményeit szolgálta. A Képes Krónika miniaturái azonban már elszakadtak az egyházművészettől, s azzal ellentétes felfogásúak. Feudális osztálytársadalmunk fejlődésében a polgárosodás, az új életfeltételek jelentkezésének kezd kifejezőjévé válni. A korahumanizmus eszmei tartalma érőteljesebben csendül fel a miniaturákban, mint a maradisággal teli, általánosságban a középkori egyházi tanokat követő szövegben. A Képes Krónika díszítéseinek nem egy motívuma felismerhető az egykorú miniaturaművészetben : de azoknak trásadalomkifejező ereje egy-egy miniaturán, egy-egy motívumban jelentkezik, s korántsem oly sokrétűen, mint a Képes Krónikában. A Képes Krónika miniaturistája az egyházzal már ellentétes világi magatartásával is függetleníti művészetét a feudális egyházművészettől. A feudális középkor művészeit, ha egyházi kódexeket festettek, kötik a témák és az ezzel kialakult sematikus ábrázolások. Az egyházi törvények, a középkori egyházi tanok követése bénítólag hat a könyvfestészetre. Az egyházi kódexfestészetben, ha a művész saját, őszinte érzéseit, felfogását akarta kifejezésre juttatni, elsősorban a lapszélekre szorult, hol a mindennapi élet jelenségeit a díszítő ornamentika közé bujtatva fejezte ki» Már a XIII. századi francia művészetben kezdetét veszi ez. Franciaországban már a XIII. század végén festenek az egyházi kódexekben a szövegtől független, világi tárgyú díszítőelemeket, állatokat, lantot pengető, szarvasra vadászó »drôlerie«-ket, későbbi időkben vadász jeleneteket, gereblyéző nőt stb. Ugyanakkor már a vallásos témák nem egyszer világias jelleget öltenek. A bibliai jelenetek feudális királyok, középkori péncélos lovagok képeit tükrözik. A társadalmi harcok, osztálykülönbségek bemutatása is jelentkezik az egyházi miniaturaművészetben : de inkább a félelem adta, és nem a rokonszenv megnyilvánulásában . Egy francia miniaturista a XIV. században egy északfrancia bibliában a vallásos tárgyú miniaturák festése mellett a bibliában szereplő 30 A Képes Krónika miniaturáinak stílusbeli kapcsolatát a magyar művészethez lásd; Berleovits: La miniatura i. m. 35 — 39 1.
