Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 95 zászlaikat a földre nem hányták és el nem szaladtak volna«. Viszont a németek azt beszélik, »hogy midőn csatára közeledtek, égi jellel vékony köd mutatkozék, és az Isten által támasztott iszonyú vihar rémítő port hordott a magyarok szeme közé, kiket már azelőtt, azért hogy Péter királyt megcsúfolták vala, a pápa úr átok alá vetve kárhoztatott ... de végre a császár Isten segélyével szerencsés győzeldelmet nyere«.(45) A német, keresztényi császár győzelmét tehát a krónikásnak kritika nélkül el kellett fogadnia. Máskép reagált azonban a tömegek képzelőereje. A krónikás elárulja, hogy a meggyilkolt Aba Sámuel holttestét mikor néhány esztendő múlva »a sírból fölásták, szemfödelét s öltözetét romlatlanul és sebhelyeit beforrva találták«. (45) A nép tehát szentté avatta küályát. De a ménfői csatában, mint árpádkori történelmünkben mindenkor, az egyház pártfogoltja kerül ki győztesként a királyharcokból, míg a másik elbukik, ha később népe szentté is avatta. A Képes Krónika miniaturáin Aba Sámuel nem »garázda«-ként, hanem hős, harcos lovagként szerepel. A szöveggel szemben a festő határozott rokonszenve ismerhető fel a szerencsétlen sorsú király mellett. A ménfői csatát bemutató miniaturán világosan érződik és kifejezésre jut a Képes Krónika festőjének tiszteletadása a tragikus hősnek, Aba Sámuelnek. A miniatura alatti iniciáléba azt is megfesti, hogy Aba levelet küld a császárnak, kikérve a hozzá menekült viszályt szító és háborúra bujtogató főnemeseket, megígérve, hogy a magyarok »hűségesen engedelmeskedni fognak a császárnak«.(45) De ez mit sem használt. A ménfői csata miniaturáján remek szerkesztésben fölépítve három jelenetet festett meg a miniátor (3.kép). Középen, véres hullák fölött gázolva látjuk a két sereget ; ezek élén egymással szemben helyezi el a lován ülő Abát és a német császárt, aki ugyancsak lovon ül. E közben Aba áruló katonái megadják magukat, egyikük kezéből a régi magyar zászló eltört rúdjával a porba hull, míg a miniatura keretét áttörve magasan lobog a német sassal díszített győztes zászló. E jelenet két oldalán Aba megölését, továbbá az imádkozó győztes császárt festi. A császár, fején a királyi koronával a miniatura szélén festett, rögtönzött kis oltár előtt a szöveghez híven »alázatosan és áhítatosan leborult, mezítláb testére darócot öltve«.(45) A miniatura másik szélén Aba Sámuel páncélos lovagként hal meg ; két kezével a földön heverő, leesett királyi koronája felé nyúl, miközben egy katona kardját a király szívébe szúrja (25b lapon). Ez a miniatura a kódex legszebb képei közé tartozik. Aba tragikus elbukását éppen az ellentétek virtuóz hangsúlyával éri el a művész. Igyekszik tárgyilagos lenni ; a csata tragikus kimenetelét elsősorban az eltört, porbahullt magyar zászlóval és a középen diadalmasan lobogó német zászlóval kívánta érzékeltetni. Fokozza még a hatást a korántsem kedvelt, de az egyház követelményeinek híven eleget tevő, mezítláb, szőrös darócban térdeplő német császárnak kissé groteszk beállításával. A vereség és Aba halálának drámai érzékeltetésével szemben így a,császár alakja mintegy kizökken a kompozícióból. A Képes Krónika ismert német gyűlölete I. István uralkodása alatt, a »német« Péter uralomra jutása érdekében történt Vazul megvakításával veszi kezdetét, amelyért a német hűbériség ellen harcoló Aba bosszúját méltányosnak ismeri el a krónikás. Péter gyűlöletes beállítását fokozza, hogy a krónikás szavaival »fene vadak módjára ordító németekkel és fecskemódra csácsogó olaszokkal« veszi körül magát, és »az erősségeket, várakat és kastélyokat németeknek és olaszoknak adja vala át, hogy őrizzék«.(43) Végül midőn Aba Sámuel legyőzetése után Péter másodszor átveszi a hatalmat, a német császár-