Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 93 a miniátor ezt a kora művészetében feltűnő, különös ábrázolást, számos következtetést lehetne erre találni. Bár az apát a krónikás szerint jót tett, ilyen formában való megfestésével a miniátor egyáltalán nem követte az egyházművészet idealizáló, művészi kifejezési formáit. A művész az apátnak ilyen beállításával és megfestésével nemcsak a ma emberét mosolyogtatja meg, de valószínűleg megmosolyogtatta a kortársait is. V Kálti Márk a Képes Krónika szövegét egyháza érdekeinek megfelelően állította össze. Amint a korábbi századok krónikásai is nem egyszer elhallgatták a való, de az egyház érdekeit sértő tényeket. De amikor a krónikások egy, az egyház és uralkodójuk által is elismert bűnös király tetteit írták meg, rávetítik saját koruk uralkodóosztályának bűneit, saját királyaik kegyetlenkedéseit. nyilván nem egyszer személyes élmények alapján, miként a miniaturista is nem egyszer személyes élményeit ugyancsak lerögzíti, például a királyi udvarok életének képein. Így a Képes Krónika szövegében a korábbi idők egyik udvari krónikása a feudális királyok udvarának erkölcseit a gyűlöletes Péter király életében örökíti meg : »Péter igen kicsapongó vala, és'azon időben senki biztos nem lehetett neje tisztasága, vagy leánya vagy huga szüzessége felől a király testőreinek incselkedése miatt, kik azokon büntetlen erőszakoskodnak vala.«(43) Feudális királyok szadista kegyetlenkedéseiről többek között szinte dantei hangon, erős realizmusra való törekvéssel II. István cselekedeteinél olvasható, aki »Krisztina úrasszonyt megégett été, s az emberekre lóganéjból tüzet rakat s mellettök főzet vala s égő nagy viaszgyertyákat csepegtet vaia az ember fenekébe.«(68) Ezenkívül, a hivatalos álláspontoknak nem egyszer ellentmondó mondai elemek átvételével, az utókor számára megörökítik a nép hangulatát, a nép gondolkozásának eszmei tartalmát. A szövegnek néha csak egy-egy mondatával vagy jelzőjével a krónikás akarva akaratlanul rávilágít feudális társadalmunk osztályellentéteire s fokozódó osztály harcaira. Érzékelhetővé teszi számunkra a kizsákmányoltak helyzetét,az uralkodók és környezetüknek kegyetlenkedéseit, kapzsiságát, intrikáit, a háborúk mögött rejlő egyéni érdekeket, a háborúk okozta gazdasági válságokat és elszegényedést, az áldatlan testvérharcok és vérengzések mögött az egyház hatalmas nyereségeit. Az osztályellentétek, a feudális társadalom fejlődése folyamán kialakuló osztálykülönbségek oka és magyarázata még mintegy biblikus formában jelentkezik a Képes Krónika szövegében. A krónikás nem veszi át Kézai Simon krónikájából az udvari szolgáló népek helyzetének ismertetését, de magyarázni igyekszik a hunokkal kapcsolatosan a nemesek és szolgák közötti osztálykülönbségek okát és létrejöttét a magyarok első pannóniai bejöveteléről szóló fejezetben. E szerint azt a húnt, aki a hadbavonulásra szólító »parancsot megvetette ... a scythiai törvény karddal vágatta ketté... vagy irgalmatlanul a köznép szolgaságába vetik vala. Tehát az ilyes vétkek és kihágások választották el egyik hunt a másiktól; különben ugyan is, miután minden húnegy apától és egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek másikat nem nemesnek, ha ily esetekért elmarasztva nem lett volna szolgává ?«. (3). Ezentúl a szolgák csak egy-kétszer, jelentéktelen említéssel szerepelnek a szövegben. A parasztok, ha szóba kerülnek, a krónikás közömbösen, vagy megvetőleg említi őket. Mégis, a paraszttömegek erejét több ízben kénytelen elis-