Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
616 BAB.TA ISTVÁN képpen a haza Önt nem nélkülözheti.« »Mi sajnáljuk — írta Szemere a minisztérium nevében — hogy Ottinger ön várakozásának nem felelt meg, sajnáljuk mivel keserű tapasztalása nemcsak a hazafiúnak, hanem a barátnak is okoz fájdalmat.« Mégse hagyhatja el Csányi a helyét, »hiszen kik maradnak a hazának, támaszul, ha hivei elhagyják?« Ottinger meggyőződését követi, amikor elmegy, »de ha Ön hagyná el helyét, épen ellenkezőleg cselekednék meggyőződésével, épen azon kötelességét nem teljesíthetné, minek nemteljesítését a nevezett vezérőrnagyban helyteleníti.« Ragyogó érveléssel bizonygatta Szemere, hogy visszavonulásával mérhetetlen kárt okozna a hazának, hogy mekkora hiány van vezetésre alkalmas férfiakban, hogy ha Csányi szerint gondolkoznának, valamennyiüknek le kellene mondaniok s végül kijelentette : »Mi az Ön helyét nem tölthetjük be, a kormány Önt nem nélkülözheti, mivel nem nélkülözheti a haza és nem nélkülözheti éppen a legkétesb pillanatokban.« »Eddigi nevezetes fáradozásaiért sokkal tartozunk önnek, igaz — fejezte be Szemere — a nyugalomra számot tarthatna, de vezérféifiainak a haza nem adhat nyugalmat harcnak idejében. Előbb segítsen megmenteni a hazát, mert az valóban veszedelemben van. Inkább mint valaha.«36 Kossuth ezekben a hetekben az ország száz bajával elfoglalva kevesebbet tudott törődni Csányival és megelégedett azzal, hogy Csányinak egyenesen hozzá intézett kéréseit intézte el, vagy intéztette el minisztertársaival. Csányi lemondása azonban arra késztette, hogy újból nagyobb figyelmet fordítson a dráva menti-fejleményekre. Augusztus 14-én hosszú, sajátkezű levelet küld Csányinak — hosszú idő óta az elsőt a reformkori bizalmas, őszinte levelek után — s abban elsősorban tettekkel kívánja Csányit maradásra bírni. »Eddigi jelentéseire tettekkel feleltem — írja neki — teljesítvén mindent, amit tollem kívánt, ha még olly gondba került légyen is. Most kurir gyanánt küldöm saját titoknokomat.« A levél egy sor radikális, kossuthi intézkedést tartalmaz a drávai összezavarodott ügyek tisztázására. Pénzt visz a futár a katonák fizetésére, parancsot a minisztérium által leküldött Melczer ezredes hadügyi államtitkárnak, »hogy minden katonatisztet egyenkint becsületszavára szólítson fel, akar-e a törvénynek híven szolgálni — aki nem, azt azonnal eressze el.« »Ottinger Budára parancsoltatott. (Sub rosa haditörvény elibe fog állíttatni.)« S Csányi lemondása is hozzájárul ahhoz, hogy Kossuth meghirdeti a harcot a hadsereg tisztikarának megtisztításáért, az árulók eltávolításáért, azt a harcot, amelyet aztán elsősorban Csányi támogatásával főleg a szabadságharc első hónapjai alatt lankadatlanul folytatott. »Titoknokom közlend némi leveleket — írja tovább —. miket a maga tudósításaival egybeállítva látandja, hogy el vagyunk árulva a katonaság által. Epurálni kell: Kegyednek mint királyi biztosnak joga van azt, aki áruló, vasra veretni és statarium elé állíttatni, ha Isten fia is. Tegye, ne várjon, ne kérdezzen senkit, támaszkodjék saját energiájára, belátására, hazafiságára.« Ehhez azonban az szükséges, hogy Csányi lemondjon visszavonulási szándékáról. »Hanem az Isten és a haza szent nevére kérem, ne hagyja el szegény nemzetünket most, a veszély percében. Én fekvő beteg és elégedetlen a habozó politicával, százszor dobtam oda tárcámat, de a veszélynek súlya maradásra késztetett, s maradok, míg a veszély, vagy az élet 36 U. o. (A fogalmazványt 1. 1848-as belügym. ein. 723. sz.)
