Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 617 elhágy, vagy míg maradásom nem teljes lehetetlen. Esdeklem önnek a haza nevében, maradjon, ne hagyja védtelenül túl a Dunát, különben elveszett. E percben kapom a hírt, hogy Szegednél két bataillon erdélyi oláh vég őr átment a lázadókhoz. Csak most ne hagyjuk el a hazát, minél nagyobb a veszély, annál inkább álljuk meg helyünket.« S a levél további, szakadozott mondatai csak úgy sugározzák az energiát : Kossuth elmondja legbizalmasabb terveit is a hűséges fegyvertársnak, hogy a saját hitével bírja kitartásra a közös ügy válságos óiáiban. »Még ma, ha törik, ha szakad, kieszközlöm, — írja — hogy parancsok menjenek kurír által Galliciába, Bécsbe etc. a jó szellemű magyar ezredeknek, hogy azonnal jöjjenek be az országba. Az új katonák, kiket állítandok, honvédzászlóaljakba mennek, nem az áruló feketesárga szín alá. Freycorps-okat állítok, 2400 gyalogot, 1500 székely lovast. Fegyverem már van. Az Istennek minden energiáját evolválandom, ha életembe kerül is, három nap alatt. A ministerium modificáltatik. Kegyednek is be kell. lépni, vagy nemzetőrségi országkapitányságot vállalni. Hiában ! vagy én kilépek, vagy energiának kell jönni a tanácsba. A diétát 10-ik septemberig bezárjuk.« A Diáva-mellék katonai teendők terén is igyekszik Kossuth eloszlatni az Ottinger működése által előidézett zűrzavart ; utasí tásai megerősítik azt az álláspontot, amelyet Csányi képviselt Ottingerrel szemben. »Jellasichot át ne eressze — írja neki — Eszéket védje, a várba, ha más biztos ember nincs, nemzetőröket is jobb volna tenni, mint nem. Concentrálja erejét a hosszú elszórt vonalból erős positiókba, ha áttörne a pártütés, vagy szemben, vagy hátulról harcellirozva védjünk minden lépést. Ne bízzunk senkiben, csak magunkban.« »Le kell rázni nyakunkról az ónsúlyt, melly zsibbaszt — fejeződik be a ragyogó levél — s felemelkedni egész erőnkben az igaz ügy soha kétségbe nem eső erejével. Csak Ön ne hagyja el a hazát s maradjon helyén amott a Drávánál. Isten a hazával.«3" Még nem kapta meg Csányi Kossuth levelét, de már megszületett lelkében az elhatározás, hogy helyén marad, hiszen elérte amit akart, Ottin gert eltávolította — ha nem is igazán forradalmi úton, hiszen Ottinger át tudott menni a császáriakhoz — és a minisztérium figyelmét megfelelő nyomatékkal hívta fel a drávai sereg problémáinak fontosságára. Már augusztus 14-én válaszolt Szemerének, megköszönte a bizalmat és jelentette, hogy rövid ideig még megmarad a helyén, »mellyet nem a munka tömérdeksége, nem a kellemetlenségek és a növekedő elégületlenségből eredő bajok» miatt akart elhagyni, »hanem azért, mert belátja, hogy hajlékonyabb jellemű ember szükséges nálánál a katonaparancsnokokkali összehangzás fenntartására, ollyan tudni illik, ki nem követeli azt, mit ő, hogy a sárga-fekete szín ne árnyékolja a magyar tricolort.« Azonban ha helyreáll a nyugalom, vagy ha kitör a vihar, akkor mégis kénytelen lesz visszalépni. »Mert bizon bizon nem lehet ezekkel a katonai parancsnok urakkal úgy munkálkodni — magyarázza meg elhatározását — mint azt hazafiúi meggyőződéssel követelni kell. Ügy hiszem, így mint most vagyunk, hosszasb ideig nem maradhatunk, néhány napok eldöntik az eddig megoldatlan kérdést, hozzon ránk a sors bárminő vészt., azt megosztom hazámmal, de ha átélem azt, már meg nem fogok maradni, eszerint egynéhány napokig még rendeletére állok Önnek, tisztelt Minister Ür.«38 / 37 L. OL. Csányi-iratok 1274. rakt. sz. 38 Csányi Szemeréhez írt válaszlevelét 1. OL. 1848-as belügym. ein. 762. sz.
