Századok – 1952

Szemlék - Claude; Henri: Oú va l’impérialisme américain? (ism. Aranyossi Pál) 834

KRÓNIKA 837 dalom vezetője, mert ha a haza érdeke úgy kívánta, mert és tudott szövetkezni a forradalom motorjával, a Petőfi —Vasvári-vezette radikálisokkal, mert és tudott támaszkodni a forradalom tömegeire, a parasztokra és a városi dolgozókra. A szeptemberi napokban Kossuth a radikálisokkal szövetkezve hozta honmentő intézkedéseit, melyeket a pesti nép akarata és bátorsága segített törvénnyé emelni. A forradalmi baloldal megmozdulásainak hatására tudta magával ragadni Kossuth az országgyűlés többségét olyan döntő cselekedetekre, mint a Kossuth-bankó kibocsátás , a nemzeti hadsereg szer vezésének elindítása és a Honvédelmi Bizottmány megteremtése. Barta István, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa »Kossuth Lajos és Csányi László« címmel megtartott korreferátumában a haladó középnemesség egyik kiváló képviselőjének, Csányinak Kossuth irányítása mellett kifejtett, eddig kevéssé ismert és értékelt működéséről beszélt. I. Tóth Zoltán Kossuth-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudonányi Intézetének osztályvezetője, Kossuthnak a nemzetiségek megbékéltetésére tett kísérleteiről tartott korreferátumot. Rámutatott arra, hogy Kossuthnak nem volt könnyű kibontakoznia a középnemesi nemzetiségi politika dogmáinak béklyóiból. Bár a szabadságharc győzelmes végigküzdése érdekében a magyarságnak és a nemzetiségeknek tudatában kellett volna lenniök alapvető érdekeik közösségének, mind a magyar kormány, mind a szomszéd népek vezetői követtek el hibákat, melyek súlyosan akadályozták a közeledést. Azonban Kossuthnak Balçescuval, a román nép nagy szabadsághősével kötött egyezsége alapja lett a szegedi nemzetiségi törvénynek. Kossuth ekkor már látta azt, amit később konföderációs tervezetében megfogalmazott : a re akció szövetkező erői ellen közösen kell harcolniok a szabadságukat szerető népeknek. Az ünnepi Kossuth-ülésszak harmadik napján, melynek témája : »Kossuth és politikai ellenfelei«, Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus tartott előadást »Kossuth és a békepárt« címmel. Az előadó elemezte a középnemességnek, mint a magyar forradalom és szabadságharc vezető osztályának történeti szerepét, hangsúlyozta, hogy élesen meg kell különböztetni a jómódú birtokos középnemességet a középnemesség alsóbb, jelentős mértékben polgári értelmiséggé vált részétől. Jellasics betörésekor a jómódú középnemesség még támogatta a haza védelmét, de már 1849 elején az uralkodóházzal folytatandó háborúnak nom volt osztatlanul híve. Az országgyűlésnek sok tagja nem követte a kormányt Debrecenbe. A debreceni országgyűlésen pedig a megalkuvók csoportja mind merészebb lett, már párttá nőtt, az ellenséggel való megbékélés pártjává, ahogy Kossuth nevezte, »békepárttá«. A megalkuvás pártja Kossuthellenes volt, igyekezett Kossuth politikai befolyását csökkenteni, sőt felszámolni. Ez már ellenforradalmi politika volt, s így kerültek egy táborba az eleve hazaáruló aulikus arisztokráciával. A békepárt, mint azt Kossuth előre megjósolta, — anélkül, hogy előrelátásának konzekvenciáit levonta volna — elérkezett a lejtőn a fegyveres államcsíny tervéig. A forradalmak története mindenütt az árulás többféle fajtáját ismeri. Nemcsak a leplezetlen ny.lt árulás példáit, hanem a forradalom táborán belül alattomosan fellépő, gyávaságból, kishitűségből, ingadozásból fakadó árulást. A magyar 49, a békepárt szerepe is azt példázza, hogy e belülről »mérsékelt« oppoz.ció formájában fellépő, a forradalom hatalmi szerveibe magát befészkelő árulás, ez az alattomos, kártevő tevékenység, az árulás legveszedelmesebb fajtája. Révész Imre akadémikus korreferátumát a Függetlenségi Nyilatkozatról tartotta, mely elszánt lépés volt ugyan a Habsburgok ellen, ugyanakkor azonban belpolitikai jobbratolódást idézett elő az ingatag, a népre támaszkodni nem merő nemességnél. Borús József aspiráns »Kossuth harca a honvédsereg árulói ellen, a forradalm1 hadművészet alkalmazásáért« c. korreferátumában rámutatott arra, hogy Kossuth forradalmi katonai elveket vallott. Kossuth hangsúlyozta, hogy a honvédsereg fő harcmódja a támadás. A honvédseregben jelentős szerepet juttatott a népnek, melynek fiai most már a tisztikarba is bekerülhettek. Tevékenysége, a francia forradalom példái nyomán felismert elvek megvalósítása azonban a népáruló hadvezérek, elsősorban Görgey ellenállásába ütköztek. A szabotázs és árulások ellenére, egészen az intervencióig, általában sikeresen valósította meg elgondolásait s így nagy része volt e fényes győzelmekben. A fővárosi ülésszakon kívül a Társulat rendezésében Szegeden Mérei Gyula, Debrecenben Ember Győző, Pécsett Sinkovics István, Miskolcon Varga Zoltán, Győrött Borús József és Egerben I. Tóth Zoltán tartott egy-egy ünnepi előadást. Cegléden, Kossuth toborzó beszédének emlékére a Társulat vándorgyűlést rendezett, melyen Barta István volt az előadó.