Századok – 1952

Szemlék - Claude; Henri: Oú va l’impérialisme américain? (ism. Aranyossi Pál) 834

838 KRÓNIKA A fenti előadások és korreferátumok eredménye bővebb ismertetésére a Kossuth Emlékkönyv tárgyalásánál kerül sor. •< Végezetül, mint komoly eredményről számolunk be arról, hogy a Társulat Előadói Szakosztálya a fővárosban és vidéken ezernél több Kossuth-előadást tartott. EGER VÁR VÉDELMÉNEK 400. ÉVFORDULÓJA Ez óv október havában ünnepelte egész dolgozó népünk Eger vár hősi védelmének 400 éves évfordulóját. Az országos ünnepségekből a történészek is kivették részüket. A Magyar Történelmi Társulat Előadói Szakosztálya szerte az országban hozzávetőlegesen 50.000 főnyi hallgatóság előtt több mint ezer előadást tartott ez alkalommal. Budapesten az egyetem aulájában ünnepi előadóülés keretében idézték fel történészeink az egri vár ostromának történetét, jelentőségót, tanulságait. Az ünnepi előadóülésen Mód Aladár elnökölt. A Magyar Történelmi Társulat az ostrom színhelyén, Egerben 1952 október 17-én vándorgyűlést rendezett, melyről az alábbiakban részletesen számolunk be. Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus megnyitó szavai után Szántó Imre, az egri Áll. Pedagógiai Főiskola tanára, a Történelmi Társulat Keletmagyarországi Csoportjának titkára »Eger vár védelme 1552-ben« címmel tartott előadást. Az egri vár ostromának előtörténetét ismertetve elmondta, hogy a mohácsi csata veresége, az urak árulása hosszú időre eltemette Magyarország függetlenségét, megerősítette az osztályelnyomást, akadályozta a török elleni harcot. Azonban bármennyire is romlott a parasztság helyzete, mégis önzetlenebb volt, mint rendi kiváltságaikhoz görcsösen ragaszkodó, elnyomó urai. A parasztság harcot indított a rendi anarchiánál is nagyobb pusztítással fenyegető idegen hódítók ellen. »A dolgozó nép parasztháborúban elsajátított eszközeivel már a mohácsi vész évében — de előtte is Hunyadi János harcaiban — megkísérelte az« ellenállást a hódító török ellen. A dolgozó népből kerültek ki a legkiválóbb végvári harcosok is. A parasztság kétirányú harcot folytatott : harcolt a török és német, másrészt a belső osztályellenség ellen.« A magyar múlt számos igazságos háború emlékét őrzi. Ezek közé tartozik a magyar nép önvédelmi harca a rabló török ellen is. Az 1526, 1529, 1532 és 1541. években hatalmas török seregek vonultak fel hazánkban. Buda eleste után a török 1543-ban elfoglalta mindazokat a várakat, amelyekre Buda biztosítása érdekében szüksége volt. A hódítások során a hadszíntér áttolódott a Mátrába, Veszprém-Győr-Komárom vidékére. A törökök 1544-ben kezdték befészkelni magukat Heves megye területére is. A törökkel szemben állandó, soha nem pihenő védelemre lett volna szükség. Ez a magyar, uralkodó osztály részéről nem valósult meg. A király is csak az osztrák örökös tartományok biztonsága érdekében tett lépéseket a török feltartóztatására. »A Habsburgok számára Magyarország az ütközőállam szerepét játszotta a törökkel szemben, amelyet feláldoztak az osztrák örökös tartományok védelme érdekében.« A török végvárvonalnak megfelelően meg kellett szervezni a magyar védelmi vonalat is. A török elleni harcban elsőrendű szerep jutott a végváraknak, melyeknek jobbágyi vagy kisnemesi származású katonái saját vérük hullásával nem egyszer megakadályozták a török hatalom további terjeszkedését. »A több évtizeden át folytatódó végvári harcok, a magyar nép és a vele együtt harcoló cseljek, lengyelek, románok, délszlávok, németek és osztrákok hősi küzdelme a maga egészében feltartóztatta és megállította a török előnyomulást.« A védelmi láncolatban nagy szerep jutott Egernek. A részekre szakadt országban Egernek kellett biztosítani a Habsburg-Magyarország és Erdély közötti kapcsolatot és biztonságos átvonulást, de szemmel kellett tartania a török Budáról kiinduló északi portyázásait is. Az egri vár 1527-ben még elavult erősség volt. Az egri püspök birtokához tartozott, de ő — hogy megmeneküljön védelme terhétől — átadta a királynak. Amikor Ferdinánd király a maga birtokába vette a várat, várnagyul Dobó Istvánt nevezte ki. Dobó munkássága arra irányult, hogy a várat, mint a Felvidék kapuját, kellő őrséggel és szerelvénnyel lássa el, s hogy az ehhez szükséges anyagi alapot megteremtse. Mihelyt elegendő számú várőrséggel rendelkezett, portyázásokat indított a török ellen, hogy megzavarja előkészületeit. Az 1551-es év eseményei új, nagy török hadjárat közeledtét mutatták. Fráter György halála után a török biztosítani akarta magát minden váratlan eseménnyel szemben és ezért 1552 tavaszán hatalmas hadjáratot indított. Az Ahmed basa vezénylete alatt álló fősereg feladata Temesvár és Lippa bevétele volt. Temesvár őrsége a július 26-i utolsó roham visszaverése után már felére olvadt. Losonczi szabad elvonulás fejében feladta a várat. A török azonban meg-