Századok – 1952

Szemlék - Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon (ism. Ember Győző) 810

SZEMLE 811 Az eredeti tőkefelhalmozás folyamata — Marx meghatározása szerint »a tőke és a neki megfelelő termelési mód előtörténete« — azaz a hűbéri társadalom gazdasági struktúrájának a felbomlása és a tőkés társadalom gazdasági struktúrájának a kialakulása, minden nép történetében fontos kérdés, amelynek tisztázása a történetírásnak elsőrendű feladatai közé tartozik. De különösen fontos a magyar nép történetében, amelyben ez a folyamat idegen uralom alatt, gyarmat i^viszonyok között ment végbe, aminek következtében szorosan összefüggött a nemzeti függetlenségi küzdelmek kérdésével. Szerző ezt az összefüggést következetesen szem előtt tartotta, az eredeti tőkefelhalmozás kérdését nemzeti függetlenségi küzdelmeink szemszögéből tárgyalta, mint e küzdelmek gazdasági alapjának fontos meghatározóját. Magyarországon az eredeti tőkefelhalmozás folyamata — szerző megállapításai ezerint — a mezőgazdasági árutermelésnek a XVI. században meginduló fejlődése alapján a XVII. században már kimutatható. Történetét szerző 1848-ig, a polgári forradalomig kíséri nyomon, azaz a feudalizmus korszakénak végéig. További alakulásának ^vizsgálatát a kapitalizmus korszakénak lényegesen módosult feltételei között már nem tekinti feladatának. — Ezt az elhatárolást, a folyamat 1848 előtti és utáni részének megkülönböztetését, helyesnek mondhatjuk, bár hasznos és tanulságos lett volna, s nem veszélyeztette volna a mű egységét, ha teljes történetét adja az eredeti tőkefelhalmozásnak Magyarországon. Vitatható szerző álláspontja a folyamat kezdetéről, pontosabban arról, hogy beszélhetünk-e eredeti tőkefelhalmozásról Magyarországon már a XVII. században. A kérdés szorosan összefügg az árutermelés, nevezetesen a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének, illetve fejlettségének kérdésével. Az árutermelés — amint azt Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban c. legújabb nagyjelentőségű munkájában világosan kifejti — nem azonos a tőkés termeléssel. A feudalizmusban kibontakozó árutermelésnek a fontosságát az adja meg, hogy — Sztálin szavai szerint — »előkészítette a tőkés termelés bizonyos feltételeit«. Ezekre vonatkozólag Lenin megállapítása az irányadó, amiből szerző is kiindul. »A tőke keletkezésének történelmi előfeltétele először az, hogy az árutermelésnek viszonylag magas fejlődési színvonala mellett egyesek kezében bizonyos pénzösszeg halmozódjék fel, és másodszor az, hogy kettős értelemben »szabad« munkás álljon rendelkezésre, aki szabadon, mindenféle korlátozásoktól és megszorításoktól menten áruba bocsáthatja munkaerejét, és aki »megszabadult« földjétől és általában a termelési eszközöktől, akinek nincs gazdasága, munkás-»proletár«, aki csak ógy tud megélni, ha munkaerejét áruba bocsátja.« — Eszerint tehát lényeges feltétel »az árutermelésnek viszonylag magas fejlődési színvonala«, ennek a következménye nz eredeti tőkefelhalmozás mindkét oldala, mind a gazdagságnak, mind pedig a nincsteleneknek a felhalmozása. — Szerző kimutatja, — s ez művének egyik jelentős eredménye — hogy szemben a polgári történetírásnak nem bizonyított megállapításával, Magyarországon, nevezetesen a török idők Habsburg-Magyarországán, a XVII. században a mezőgazdasági árutermelés, közelebbről a majorsági gazdálkodás nem hanyatló, visszafejlődő irányzatot mutat, hanem a súlyos gátoló tényezők, a török pusztítás éa a császári zsoldosok garázdálkodása ellenére is emelkedő irányzatú. Szerző szavai szerint : a Habsburg-Magyarország jelentős részén . . . éppen a XVI. század végétől számíthatjuk a majorsági gazdálkodás nekilendülését és a XVII. század derekán tapasztaljuk jelentékeny kifejlődését, — a korlátozó tényezők figyelembevételével, viszonylagos értelemben vett — »felvirágzását«. — Szerzőnek a polgári történetírást cáfoló, a majorsági gazdálkodás fejlődésének irányzatára vonatkozó, bizonyító adatokkal bőven alátámasztott megállapításai nem vitathatók. A majorsági gazdálkodásnak, azaz a mezőgazdasági árutermelésnek a XVII. századi fejlettségi fokára vonatkozó megállapítása azonban, noha bizonyító adatai ezt is erősen alátámasztják, további, részletesebb megalapozást igényel. Az árutermelésnek Lenin által megjelölt »viszonylag magas fejlődési színvonalá«-ról a XVII. század Habsburg-Magyarországán csak akkor alkothatunk végleges képet, ha pontosabban ismerjük nemcsak a fejlődés irányzatát, hanem mennyiségi adatait is. Vonatkozik ez az eredeti tőkefelhalmozás mindkét oldalára, mind a parasztság kisajátítására, mind pedig a pénztőke felhalmozására. Szerző adatai kétségtelenül bizonyítják, hogy már a XVlI. században folyt a parasztság kisajátítása, nemkülönben a pénztőke felhalmozása. E folyamat módjait az adatok világosan mutatják, méreteire is lehet belőlük feltételesen következtetni. Ez utóbbi tekintetben azonban — ismétlem —további kutatásokra van szükség. — Nem azt akarom ezzel természetesen mondani, hogy a mennyiségi mérlegelésnél egyforma súlyt kell tulajdonítani a múltbeli elavulónak a jövő felé mutató keletkezőnek. De pontosabban kell látni, hogy mennyi még a régi éa mennyi már az új. ' 20 Századok 3—4.