Századok – 1952
Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778
786 J. V. TAKLE elfeledkezni egyes későbbi történészek is. Decemberben az orosz hadsereg odaért Yilna alá és Kutuzov nem akarta, hogy Napoleon álma valóra váljon, hogy Litvániában lázadás törjön ki az oroszok ellen. Jól tudta, hogy Napoleon ügynökei Litvániában erős agitációt folytatnak az orosz hadsereg ellen. Szigorú intézkedéseket hozott, hogy a hadsereg és a helyi lakosság között a normális viszonyt fenntartsák. »Platov grófnak különösen lelkére kötöttem, hogy a legnagyobb gondot fordítsa arra és tegyen meg minden kellő intézkedést, nehogy csapataink átvonulásakor a várost (Vilna — A cikkíró megj.) a legkisebb sérelem is érje, és arra is felhívtam figyelmét, hogy a jelenlegi körülmények között milyen következményekkel járhat bármely túlkapás.« (A cikkíró kiemlése.) Erről ismételten is írt Csicsagovnak és másoknak, még Osmjaniba való bevonulásuk előtt.1 2 * 1812 december 10-én egyszerre vonultak be Vilnába Csicsagov és Kutuzov. A legközelebbi feladat az volt, hogy meggátolják Macdonald csatlakozását a francia hadsereg maradványaihoz. Kutuzov azt a parancsot adta ki, hogy Wittgenstein és Csicsagov tegyenek meg minden tőlük telhetőt ennek a célnak az elérésére. Ugyanakkor a cár nevében felhívta a figyelmet arra, hogy a Napoleon seregében (Macdonald hadtestjében) levő porosz csapatokkal »éreztetni kell«, hogy az oroszok egyedüli ellenségüknek csak a franciákat tartják, a poroszokat viszont nem.13 Ez azokban a napokban vo\t, amikor York porosz tábornok Oroszország oldalára készült átállni. December 12-én Kutuzov már tudta, hogy a hadjáratot az ország határain túl is kell folytatni, sőt erre már megfelelő rendelkezéseket is tett: »Most az általános irányt Poroszországra kell vennünk, ha ezt kellően végre tudjuk hajtani. Már tudomással bírunk arról, hogy a francia hadsereg maradványai ebbe az irányba húzódtak vissza és ezért az egyedüli célravezető művelet az, hogy őket ide kövessük.« — írta a tábornagy Csicsagovnak december 12-én (24-én), azaz még a Sándor cárral Vilnában folytatott viták előtt. Ez megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a viták lényege egyáltalán nem az volt, hogy a hadjárat során átlépjék-e a határt vagy sem, hanem pusztán az idő kérdése, azaz hogy haladéktalanul lépjék-e át a határt, vagy később. És semmi több! A kérdésre magára Kutuzov válasza igenlő volt. Az idézett levél pontos választ ad minderre: Kutuzov egész Európát fel akarta szabadítani'és az volt a véleménye, hogy a győzelem még nem végérvényes addig, amíg Napoleon az úr Európában, de azt akarta, hogy a németek aktívan kapcsolódjanak be a felszabadítás ügyébe. Vilnában óriási jelentőségű kérdést kellett megoldani, hogy vájjon haladéktalanul folytassák-e a hadműveleteket, rögtön folytassák-e a Nyemenen túl a majdnem teljesen szétzilált, megsemmisített francia erők siralmas maradványainak üldözését, vagy megálljanak, hogy a háborút villámgyors befejezéshez vivő ellenoffenzíva során sokat szenvedett orosz hadseregnek időt engedjenek a pihenésre és fel javulásra. Mikor Kutuzov egy bizonyos ideig ellenezte, hogy haladéktalanul folytassák a háborút, ez egyáltalán nem azt jelentette, mintha a Napoleon elleni háborút már befejezettnek tartotta volna. Az 1812 június 12 (24)-től kezdve 12 Lásd : Kutuzov tábornagy Anyag- és adatgyűjtemény. 191. sz. 245. 1. Kutuzov utasítása P. V. Csicsagovnak a csapatok vilnai átvonulása i dején fenntartandó rendről (nov. 27. [dec. 9.]). 13 Lásd: U.o. 199.sz. 251.1. Kutuzov utasítása Wittgensteinnek (1812.dec. ll.[23.]>
