Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLARIONOVICS KUTUZOV, A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 785 sikerült, mert jóval túlélte Kutuzovot. Wittgenstein viszont elég őszintén belátta hibáját.8 Később látjuk, hogy Kutuzov már a berezinai csata után határozottan ellenezte Csicsagov ostoba tervét, hogy hadseregével Lengyelországba menjen, ahelyett, hogy Vilnába sietne és csatlakozna a főparancsnok odaérkező seregéhez. Sándor cár udvaroncainak gyülekezete inkább arra hajlott, hogy Csicsagovot támogassa és Kutuzovra rágalmakat szórjon. Szerencsére most már nem mertek tevőlegesen ártani Napoleon legyőzőjének. * Kutuzov a berezinai csata után teljes energiájával azt az elgondolást igyekezett megvalósítani, hogy Wittgenstein vágja el Macdonald útját, nehogy az egyesülni, tudj on Napoleonnal. November 19-én (december l.)ugyanaz nap megírta ezt Wittgensteinnek és Csicsagovnak parancsot adott- arra, hogy maradjon a francia sereg maradványainak sarkában, Platov pedig a kozák ezredekkel és a doni könnyűtüzérség félezredével vágjon a menekülő franciák elébe, »intézzen támadást derékhaduk ellen és támadja oldalba őket«, rombolja le az összes hidakat, készletraktárakat stb. Kutuzov nagy energiát követelt .Csicsagovtól : »Az ellenség csak számos emberének, tüzérségének és hadtápjának feláldozásával tudott átkelni a, Berezinán. Igen kívánatos, hogy seregének maradványait i„ elpusztítsuk és ennek egyedüli módja, hogy gyors ütemben és tevékenyen vegyük üldözőbe.9 Kutuzov nem akarta elvenni Csicsagov bátorságát, úgyhogy enyhén kezelte, de tapasztalatból ismerte baklövéseit és késlekedését és így állandóan lankadatlan energiát követelt tőle és Wittgensteintől. A háborúnak ebben az utolsó szakaszában Kutuzov elgondolásait és terveit — mint értékes dokumentumok — legjobban azok az utasításai jellemzik, amelyeket november 22-én (december 4.) Szakenhez és november 23-án (december 5.) Tormaszovhoz intézett. Csicsagov Szakent Schwarzenberg ellen akarta küldeni, nehogy Schwarzenberg betörjön Lengyelországba, Kutuzov viszont határozottan elutasította ezt a tervet. A tábornagy fő célja az volt, hogy teljesen, maradéktalanul és kíméletlenül meg kell semmisíteni Napoleon hadseregének maradványait, nem pedig Csicsagov (alaptalan) politikai elképzelésekből eredő eszméjét megvalósítani, hogy mielőbb be kell törni Lengyelroszágba.1

0 Kutuzov a diplomata ugyanolyan felmérhetetlen magasságban állt Csicsagov felett, mint Kutuzov a stratéga. Tisztán látta, hogy mi történhetakkor, ha az orosz hadsereget elvonják a főcéltól és egy részét feleslegesen harcba küldik az osztrákok és az őket segítő lengyelek ellen, akkor, amikor még a franciák fő visszavonulási útján sem fejezték be Napoleon csapatainak felszámolását.1

1 Kutuzov nagy hadvezér volt és ezért nemcsak a közeli4eljes diadalról szóló győzelmi jelentéseken törte a fejét, hanem még sok mindenen, amiről könnyen megfeledkeztek az őt rágalmazó kortársai, és amiről hajlamosak 8 Lásd: Kutuzov tábornagy. Adat- és anyaggyüjteviény. 166. sz. 216—217. 1. Kutuzov utasítása Wittgensteinnek, hogy kövesse a Dnyeperhez (1812 október 22. [november 3.]) — 167. sz. 217 — 218. 1. Kutuzov utasítása Csicsagovnak, hogy hadainak egy részét irányítsa Boriszovba (1812 okt. 23. [nov. 4.]) 9 U. o. 184, 185. sz. 238, 239. 1. Kutuzov levele Wittgensteinhez és Csicsagovhoz. 10

U. o. 187. és 188. sz.: 241, 242. 1. 11

Lásd továbbá J. Tarlenek L. G. Beszkrovnij, az 1812. évi Honvédő Háború és Kutuzov ellenoffenzívája. Moszkva, 1951. c. könyvéhez írt előszavát. ' \