Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány

RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY MA, amikor az egész magyar nép forró szeretettel ünnepli nagy vezetőjének, Rákosi elvtársnak 60. születésnapját, a megújult magyar történet udomány külön is részt kér magának az ünnepségből. Rákosi elvtársban az egész magyar nép bölcs tanítómesterét tiszteli. De a magyar történettudomány külön hálával is tartozik Rákosi elvtársnak azokért az útmutatásokért, amelyekkel a magyar történet számos igen fontos kérdését megvilágította. »A mi pártunk — mondotta Rákosi elvtárs — kétségtelenül a magyar élet „legrégibb", „legmélyebb" pártja.« Nemcsak azért, mert a magyar dolgozók legszélesebb tömegeire támaszkodik és mert, kíméletlen üldözések közt felnövekedve, a legmélyebb felelősséget érzi a magyar nép sorsáért. De azért is, mert »mi tanultunk a legtöbbet a nemzetközi viszonyokból, a munkásmozgalmak és szabadságharcok történetéből, a XX. század leghatalmasabb eseményeiből, a szovjet forradalomból s mi tudtuk eddig az összes pártok közül az így nyert tapasztalatokat legjobban hazánk talpraállítására és újjáépítésére használni«.1 A kommunisták magából a történelemből sajátítják el a történeti építő tevékenység módszereit s ezért a legnagyobb figyelemmel fordulnak a történet eseményei felé. De Rákosi elvtárs a magyar történelem tanulságait nemcsak az építő munkában tudta felhasználni olyan eredménnyel, melynek hatalmas méretei napról-napra kibontakoznak előttünk. A történet, elsősorban a magyar történet tapasztalatainak egész sorát elméletileg is általánosította, s ezzel a magyar történettudománynak rendkívül értékes segítséget nyújtott. A történet a haladó és a reakciós erők küzdelmének színtere, és a történeti mult haladó hagyományai a jelen küzdelmeiben is nagy erőforrást jelentenek. Rákosi elvtárs mindenekelőtt a haladó hagyományok eleven erejére, az »eleven és fejlődésreképes tradíciók» nagy fontosságára hívja fel a figyelmet. »Mi, magyar kommunisták és velünk együtt a népi demokrácia a legnagyobb gondossággal őrizzük és ápoljuk az ezeréves magyar történelem minden eleven és fejlődésreképes tradícióját. Féltő gonddal őrködünk azon, hogy a jó tradíciók necsak megmaradjanak, hanem új életre keljenek, új tartalmat kapjanak népi demokráciánkban.« Rákosi elvtárs, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Sztálin elvtárs nyomdokaiban jár, amikor rámutat azokra a tradíciókra, amelyeknek történetünk feldolgozásánál központi helyet kell elfoglalniok. »Különösen őrizzük és ápoljuk azokat a történelmi tradíciókat, melyek dolgozó népünkkel függnek össze. Ezért keltettük új életre az annyit ócsárolt és rágalmazott Dózsa Gyöigy emlékét. Ezért ünnepeltük olyan bensőségesen és az egész dolgozó nép együttesével az 1848—1849-es forradalom emlékét... A magyar 1 Rákosi Mátyás: A_ magyar jövőért. Bpest, Szikra, 1947. II. kiad. Előszó a második kiadáshoz б—6. о. 1 Századok