Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány
2 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 nemzetet ezer esztendőn keresztül azok a munkások és parasztok építették és tartották meg, akiknek kérges keze békében keményen szorította a szerszámot és kapanyelet, és a háborúban nem kevésbbé erősen a fegyvert.«2 Ma a dolgozó nép nemcsak építi és védi az országot, hanem előre is vezeti, a munkásosztállyal és pártjával az élen, a magyarság és az emberiség közös ügyének, a haladásnak nagy országútján. Voltak idők a magyar történetben, amikor a haladás vezető erői más osztályok, más osztályok kiemelkedő személyiségei voltak. De ezek is, mondja Rákosi elvtárs, »a mi elődeink és rokonaink«, mert a magyar népet, éppen azáltal, hogy a haladás útját járták, erőssé és megbecsültté tudták tenni. Ez a magyar történet nagy tanúságtétele a haladás ügye mellett. »A magyar nemzet ezeréves történelme azt mutatja, hogy a magyar nép akkor volt erős és megbecsült, amikor az egyetemes emberi haladás élcsapatához tartozott. Ezért mi joggal elődünknek és rokonunknak tekintjük Szent Istvántól Rákóczin és Kossuthon át a nemzeti ellenállás frissen elhantolt vértanúiig mindazokat, akik mint mi, a magyarság és az emberiség közös ügyéért harcoltak egyszerre.«3 ISTVÁN KIRÁLY államalapítását a magyar polgári történetírás úgy értékelte, hogy annak értelme és lényege a Kelettel való szembefordulás és a magyarságnak a Nyugathoz való kapcsolása volt. Az ellenforradalmi történetírás pedig még sokszorosan aláhúzta, hogy a nagy lépés, amelyet István a haladás irányában tett, abban állott, hogy a »barbár« Kelettel szemben a »civilizált« Nyugathoz csatlakozott. Rákosi elvtárs nem ezért sorolja István király alakját haladó hagyományaink közé. A szent-istváni állam, amely a szláv államszervezet alapjain épült fel, valóban nagy lépés volt előre az általános haladás irányában, de azért, mert az ősközösség elavult formáival szemben az osztálytársadalom útján vitte előre a magyar népet, egy olyan fejlettebb rend felé, amely biztosította fennmaradását és továbbhaladását. És István ezt nem azzal érte el, hogy német-frank mintára kiépített államot szervezett, mintahogy ezt a régi történetírás és főképpen a náci befolyás alatt álló szellemtörténet hirdette, amely szerint »a magyar kultúra lényegében a német-frank kultúra egyik mellékhajtása« volt.4 Ellenkezőleg, István ezt a birodalmat a német hódítók elleni évtizedes, meg nem alkuvó harcban hozta létre és ezzel egyik legfontosabb haladó hagyományunk alapját vetette meg. Istvánnak »ez a nyugatról jövő, terjeszkedő és hódító törekvés elleni küzdelme — mondja Rákosi elvtárs — az a tradíció, amely ezer éven át megtartotta az országot«.5 István király alakja tehát az általános haladás mellett függetlenségi és honvédő hagyományainkat is megtestesíti. István király alakjában összeforr a nemzetközi haladás és a nemzeti függetlenség ügye. Es ezek egész történetünkben egységbe olvadnak. Rákosi elvtárs hangsúlyozottan kiemeli, hogy Magyarország története során akkor volt igazán független, amikor az egyetemes emberi haladásért harcolt. »Most, amikor visszanyertük nemzeti függetlenségünket, most még sokkal inkább, mint eddig, elérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi, Rákóczi, 2 Rákosi Mátyás : A bókéért és a szocializmus építéséért. Bpsst, Szikra, 1951.131.o. 3 Rákosi Mátyás: A magyar demokráciáért. Bp3st, Szikra, 1948. 181. o'. 4 Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 117. o. 5 U. o. 158. o.
