Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

780 J. V. TAKLE a még csak éppen meginduló ellenoffenzíva sikere volt ... Az első, de nem az utolsó diadal! Kutuzov parancsait, amelyekkel gyors ütemben egy erős, új hadsereget teremtett és óriási készleteket halmozott fel, olyan kedvvel, igyekezettel és lelkesedéssel teljesítették, mint ahogy a rohamra vágtató katonák teljesítik harci feladataikat. Mind a reguláris, mind a népfelkelő ezredeket eltöltötte a harag és arra szomjaztak, hogy bosszút álljanak Moszkváért és megvédjék a hazát. Néhány nap múlva a malojaroszlaveci csata megmutatta Napoleonnak, milyen a Tarutyinoban kialakult hadsereg. A főparancsnok gondos felügyelete mellett szervezték a partizánerőket is, amelyek itt megerősödtek. A francia történészek »mélyenszántó«, bonyolult magyarázatokat találtak ki arra, miért »esett egybe« a tarutyinoi csata Napoleon Moszkvából való kivonulásával. Ezzel szemben a problémát a következőképpen foglalhatjuk röviden és velősen össze. A császár rögtön látta, hogy Kutuzov saját kezdeményezésére újból megindítja a reguláris hadsereg háborúját, amely Borogyino után elcsendesült. Nagyon jól tudta, hogy a »nem reguláris« partizánharc Borogyino után egy percre sem szünetelt. A franciák kivonultak Moszkvából. »Előre Kalugába! Halál arra, aki ezt megpróbálja meggátolni!« — adta ki a parancsot a császár. A malojaroszlaveci ütközetnek óriási jelentősége volt az ellenoffenzíva történetében. Jelentőség tekintetében a háború történetében közvetlenül a borogyinoi csata után következik. Napoleon nyolc elkeseredett támadás és Malojaroszlavec felgyújtása után nehéz alternatíva előtt állt : vagy belemegy egy általános harcba, vagy a dél felé vezető kalugai útról azonnal elkanyarodik északnyugatra, Szmolenszkfelé. Nem tudta rászánni magát, hogy Kalugába induljon, mert Kutuzov falként állt előtte. Kutuzov hadserege ekkor nagyobb és jobb is volt, nem szólva arról, hogy a francia lovasság és tüzérség — ha leszámítjuk a gárdát (és az sem feltétlenül) — összehasonlíthatatlanul rosszabbul volt felszerelve és sokkal kevésbbé volt harcképes, mint az orosz. Nem Moszkvában, hanem Malojaroszlavecnél kezdődött Napoleon visszavonulásának siralmas korszaka, Kutuzov ellenoffenzívájának diadalmas időszaka viszont már Tarutyinoban. Napoleon éppen itt, Malojaroszlavecnél jött rá végérvényesen arra, hogy a Borogyinonál elszenvedett reális veresége helyrehozhatatlan. Mária Lujzához írt leveleiben könnyű volt győzelemnek feltüntetni Borogyinot, pedig Borogyino hadseregének felét fizikailag, felét pedig erkölcsileg megsemmisítette. Kutuzov viszont megacélozva állt vele szembén, hadserege erősebb volt, mint Borogyinonál és ami a legfőbb, a hadseregben olthatatlan harag lángolt az ellenség iránt és teljes bizodalommal tekintettek öreg vezérükre. Napoleon életében először kerülte ki az általános összecsapást és elindult a szmolenszki úton a fenyegető katasztrófa elébe. »Az ellenség (október — A cikkíró megj.) 15-én elhagyta Jaroszlavecet és folytatta visszavonulását a borovszki úton. Miloradovics tábornok jelenti, hogy Malojaroszlavectől 8 versztnyire űzték az ellenséget«,3

— ilyen egyszerű szavakkal számolt be Kutuzov hadseregének ebben a háborúban elért egyik legnagyobb sikeréről. 8 Lásd : Kutuzov tábornagy. Adat- és anyaggyüjtemény. 212. 1. 160. sz. 1812. okt. 16. (27). A hadműveleti naplóból: Napoleon kivonul Moszkvából és elvonul Malojaroazlavec alól.