Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLARIONOVICS KUTUZOV, A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 779 eljövendő győzelemnek, hogy Kutuzov már ezért is megérdemelné a kiváló katonai szervező babérkoszorúját. Napoleon, aki alaposan értett a katonai ügyekhez, büszke volt 1803— 1805-ben létrehozott boulognei táborára, de hol jön ez ahhoz a szervezési hőstetthez, amit Kutuzov végrehajtott? Napoleonnak ott állt rendelkezésére a rabszolgasorban tartott egész Franciaország, egész Nyugat-Németország, valamint Közép- és Dél-Németország egy része, egész Közép- és Észak-Olaszország, a már rég leigázott Hollandia, a rég elfoglalt Belgium és mindezeknek a gazdag országoknak egész ipara és kereskedelme. Volt egyedül neki alárendelt, sértetlen katonai igazgatási kara, bevált hivatalnoki gépezete és korlátlan uralkodó volt. Kutuzovnál mindez hiányzott. Kezdetben csak Nyugat-, Kelet- és Közép-Oroszország elég alaposan tönkretett része állt rendelkezésére. Ezenkívül két lépésre tőle ott állt Napoleon bár megtépázott, de még erős hadserege, amelynek még megvolt a közvetlen összeköttetése, ha ugyan távoli, de óriási nyugateurópai és lengyel bázisaival. Kutuzovnak ilyen körülmények között kellett egy Napoleon hadseregét felülmúló, új hadsereget megteremtenie. Kutuzov tehát nem dolgozhatott olyan nyugodtan Tarutyinoban, mint Napoleon Boulogneban, nem szólva arról, hogy Napoleont a La Manche csatorna választotta el az ellenségtől, amely félt tőle. Végül.Napoleon boulognei táborában önkényuralkodó volt, Kutuzovnak viszont a Tarutyinoban folyó nagy munka idején a cár ostoba és vakmerő »tanácsait« kellett meghallgatnia — hogy mielőbb indítsák meg a hadműveleteket, ne halogassák stb. Számolnia kellett a cár kémeivel, a rágalmazókkal, lecsillapítani a főhadiszállásra befészkelődött Wilson idegeskedését stb. A cár még itt is akadályozta, és azt hitte, hogy joga van Kutuzovval még kimértebb, türelmetlenebb és ingerültebb hangon beszélnie, mint annakel őtte. Kutuzov haladéktalanul hozzálátott tarutyinoi hadállásának megerősítéséhez és hozzáférhetetlenné tette azt. Ezután szakadatlanul folytatta hadserege feltöltését, úgyhogy az már a tarutyinoi ütközet előtt 120.000 főt számlált. Különösen nagy figyelmet szentelt a népfelkelők megszervezésére. Borogyino után sikerült a népfelkelőket egy szintre hoznia a hadsereggel, úgyhogy aránylag rövid ideig tartó oktatás után már a reguláris sereg részének számíthattak. Kutuzov tevékenyen gyüjtöttte a tartalékokat. Tüzérsége a tarutyinoi időszak végére sokkal erősebb volt, mint Napoleoné. Minimális számítás szerint az oroszoknak 600—622 ágyújuk volt, Napoleonnak csak körülbelül 350—360. Ehhez még Kutuzovnak jól felszerelt lovassága volt, Napoleonnak viszont még az ágyúk sík terepen való vontatására sem volt elég lova. A francia lovasságnak egyre jobban kellett sietnie. Kutuzov tevékenyen készült az aktív védelemről a küszöbön álló offenzívára való áttérésre. Kutuzov Tarutyinoban, a tarutyinoi ütközet és különösen a malojaroszlaveci csata után igen nagy figyelmet szentelt a partizánosztagokkal való kapcsolatnak és számuk növelésének. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a partizánoknak az elkövetkező ellenoffenzívában. És ezekben a hónapokban (1812 októberében, novemberében és december első napjaiban) kitűnt, hogy Kutuzov nemcsak a reguláris csapatoknak, hanem a partizánmozgalomnak is kiváló vezére. Kutuzov ilyen körülmények között szállt harcba 1812 október 6. (18)-án Murát nagy »megfigyelő« osztagával és szétverte őket. Ez a győzelem 18 Szäzadok 3—t.