Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLARIONOVICS KUTUZOV, A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA Irta: J. V. TAR LE (Voproszi Isztorii. 1952. 3. sz.) (Folytatás) II Hogy milyen volt az udvarnak és az udvari embereknek és részben a vezérkar egyes tagjainak, például Bennigsennek stb. a viszonya Kutuzovhoz Moszkva feladása után, azt elsősorban a cár két leveléből láthatjuk. Az egyiket szeptember 7-én Kutuzovhoz, a másikat szeptember 8-án P. A. Tolsztoj grófhoz intézte. »Augusztus 29. óta nem kaptam semilyen jelentést Öntől, holott szeptember 1-én Jaroszlavlon keresztül Moszkva katonai parancsnokától (Rosztopcsintól — A cikkíró megj.) azt a szomorú hírt vettem, hogy Ön e} akarja hagyni a várost a hadsereggel. Elgondolhatja, milyen hatást váltott ki bennem ez a hír, és az Ön hallgatása még csak fokozza csodálkozásomat. Elküldöm Önhöz Volkonszkij herceg főadjutánst, kérem tájékoztassa őt, hogyan áll a hadsereg és hogy milyen ok késztette Önt ily szerencsétlen elhatározásra.« Ezt írta a cár a tábornagynak. Másnap pedig P. A. Tolsztojt értesítette Kutuzov elhatározásáról. »Ennek az érthetetlen elhatározásnak az oka teljesen ismeretlen előttem és nem tudom, hogy Kutuzov szégyent fog-e Oroszországra hozni, vagy tőrbe akarja-e csalni az ellenséget«.1 Ilyen kifakadások (több-kevesebb tartózkodással) természetesen azt eredményezték, hogy Sándor cárnál egyesek levélben panaszt emeltek Kutuzov ellen, sőt nyíltan utaltak arra, hogy ki kell venni Kutuzov kezéből a parancsnokságot. És nemcsak Bennigsen és Wilson vetemedtek erre. A cárhoz intézett szeptember 24-i keltű hosszú, francia nyelven írt levelében Barclay is szabad folyást engedett sokáig és csak nagy nehezen visszatartott érzelmeinek, féltékenységének és sértett büszkeségének. A levélben alaposan befeketíti és lebecsmérli Kutuzovot, sőt azt meri állítani, hogyha nem vették volna el tőle, Barclaytól a parancsnokságot, ő már rég megütközött volna Napoleonnal, méghozzá nem Mozsajszknál, hanem Gzsatszk és Carjovo Zajmiscse között. . . és meg van róla győződve, hogy megverte volna az ellenséget. A gyűlölet és a sértett önérzet annyira elvakítja Barclayt, hogy egyáltalán észre sem veszi, milyen furcsa helyzetbe hozza magát ezzel az elkésett intrikával.2 Barclay sosem tudta felfogni, hogy minden érdeme mellett közel sem jöhet Kutuzovhoz stratégiai képesség vagy bármely más adottság dolgában. Szóval fölöslegesen tette magát nevetségessé. * Maga az a szervezőmunka is, amit Kutuzov Tarutyinoban kifejtett, az észnek és az energiának olyan hőstette volt és olyan jelentős tényezője az 1 Hadtörténeti Levéltári Közlemények, (Vezérkari főparancsnokság) Az 1812. ávi Honvédő Háború, XVIII. köt. 20. sz. (a Kutozovhoz intézett levél) és 24. sz. (a P. A. Tolsztojhoz intézett levél) 25. és. 33. I. 2 U. o. 148. sz. 118. 1. Barclay de Tolly levele a cárhoz Kamriból 1812 szept. 24.