Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
A CSEH ÉS MAGYAR .NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 751 sára.8 2 A Pesti Hirlap ahhoz a prágai hírhez, amely egy pár »részeg« ember »Éljen Kossuth« kiáltásáról szól, a következőket fűzi hozzá : »Szegény lelkek, nem merik bevallani, hogy azokból bizony csak másvalamiszói ki mint a bor, hogy azoknak ajkait, más valami nyit ja meg, nem a bor és, hogy vannak Prágában sok emberek, akik épen nem részegek, és mégis csak jó lélekkel és örömest kiáltják el, hogy : „Éljen Kossuth".«8 3 Ezek a megnyilatkozások kétségtelenül pozitívak. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy a szabadságharc vezetői és a magyar nép körében a cseh nép harca iránt olyan kedvező hangulatot teremtsen, amilyenekkel fentebb találkoztunk a cseh nép részéről. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a cseh radikálisok harca 1849 elején kisebbarányú, csak kibontakozó mozgalom volt, amely a fegyveres harcig — amint látni fogjuk, épen a felkelés leleplezése miatt — el sem jutott. A cseh konzervatívok és a liberális burzsoázia is — épúgy, mint a hatóságok — felismerték a magyar szabadságharc iránt megmutatkozó rokonszenv növekedésének jelentőségét és azonnal felvették ellene a küzdelmet. Hogyne vették volna fel a harcot e rokonszenvmegnyilvánulások ellen, amikor a magyar szabadságharc támogatása az ellenforradalom csehországi szakasza ellen is irányult, erősítette, szélesítette az európai haladás frontjait. A Wlastimil c. reakciós lap így próbálkozik szembeszállni az egyre növekvő magyarbarátsággal : A háború kezdetekor nem volt senkisem Csehországban — írja — aki ne kívánta volna a magyarok vereségét. Gyűjtés indult meg a magyarországi szlávok megsegítésére, ha valaki nyilvánosan kifejezésre juttatta volna a magyarok iránti rokonszenvét, hazaárulónak bélyegezték volna. »... a magyarok elleni gyűlölet nálunk Csehországban a legmagasabb fokot érte el úgy, hogy itt önkénteseket soroztak és sok fiatal ifjút vittek ez ellen az ázsiai horda ellen. És most maguk azok az emberek, akik a dölyfös magyarok ellen harcoltak és kiirtani akarták őket „Éljen magyar és éljen Kossuthot" kiáltoznak : — az idők változnak, mi is velük, mondaná talán valaki, mi azonban azt mondjuk, hogy azok a magyarok, akik az osztrák katonaság ellen harcolnak, ugyanazok, akik korábban eltaposni akarták mindazokat a nemzeteket, akik nem a magyarok nyelvén beszéltek és mindezt ők most is biztosan megtennék, ha sikerülne az osztrák hadsereg felett győzelmet aratniok«.8 4 Ezek az emberek — vádolja tovább a Wlastimil a magyar szabadságharccal rokonszenvezőket — minden állam és minden kormány ellenségei, ezek »esztelen fanatikus emberek.« A Wlastimil mögött álló ellenforradalmi köröket az aggasztja, amit a cikkíró el is árul, hogy a magyar szabadságharc iránti rokonszenv tömegeket mozgat meg. »Nem csodálkozunk azon, ha csak egyesek fejezték volna ki rokonszenvüket és együttérzésüket a magyarok iránt, de ez történik nyilvánosan írásokban, hogy bujtogatják és félrevezetik a népet, dicsérik a nép előtt a magyarok lépéseit, ezek ellen élesen fel kell lépnünk«.8 5 A nacionalista uszítás mellett a Wlastimil az aljas megtévesztés eszközeihez is nyúl. A magyarok — írja — győzelmük esetén elszakadnak Ausztriától, külön országot alkotnak és nem fognak részt vállalni az állam terheiben. Kik fognak akkor — teszi fel a kérdést a lap — több terhet viselni. Azok. — feleli — akiknek valamijük van, mert sokkal több adót kell majd fizetniök. 82 Márcziu-s Tizenötödike 1849 máj. 17. (24. sz.) 83 PH 1849 jún. 2. (304. sz.) 84 Wlastimil 1849 ápr. 15. (39. sz.) 85 U. o.
