Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
752 ARATÓ EÎJDRE Majd így folytatja : »aki a parasztság helyzetét ismeri Magyarországon, az biztosan nem fogja kívánni a magyarok győzelmét, a paraszt ott a szó igaz értelmében rabszolga, aki nem rendelkezik semmiféle politikai joggal, hacsak nem azzal, hogy ontsa a vérét azért az országért, amely vele mint rabszolgával bánik. Csak esztelen emberek kívánhatják, hogy a magyarok győzzenek, aki éljent kiált nekik, az a politikai képzetlenség példáját mutatja és egyben következetlen is«.8 6 A magyarok ugyanis, akik ellen az egész Csehország harcba ment, mert a szlávok legnagyobb ellenségei voltak, most sem változtak meg, továbbra is ellenségei maradtak a szlávoknak. A cikk befejezésül felhívja az olvasóit, hogy a mondottakból ítéljenek, kik azok, akik az érdekeit képviselik. Azok, akik éljent kiáltanak a magyaroknak, vagy azok, akik óvják ettől. E cikkel azért foglalkozunk részletesebben, mert ebből bepillantást nyerhetünk a reakció aljas módszereibe. A Wlastimil mögött álló cseh konzervatívok rágalmakkal, nacionalista uszítással akarják letéríteni a cseh népet a helyes útról. Majd úgy tüntetik fel magukat, mintha a kisemberek és a parasztság érdekeit képviselnék. A cseh népnek az a félrevezetése egy célt szolgál : az ellenforradalom győzelmét, a reakció uralmának biztosítását. Az ellenforradalomnak' ezek a próbálkozásai már kevesebb sikerrel jártak, mint a liberálisok »felvilágosító munkája« 1848 második felében. A cseh népnek a magyar nép hősies harca iránti rokonszenvét nem sikerült gyűlöletté változtatniok. A cseh liberális burzsoázia is felvette a harcot a szabadságharc iránt megnyilvánuló rokonszenvvel. K. H'avlícek Borovsky egy cikkében elmondja, hogy sokan mondták a birodalmi gyűlés szétkergetése és a kormány egyéb támadásai miatt érzett első haragjukban, hogy »Éljen Kossuth«. Azonban ezt »lecsillapodva« egy szláv sem mondhatja.8 7 A Národní Noviny néhány nappal később megjelent híre a következőket mondja : »Akik még nemrég Éljen Kossuthot kiáltottak Prágában, azoknak most azt tanácsolom, hogy nézzék meg Bácskát ... A magyar durva és vad nemzet és az is marad«.8 8 A Národní Noviny május 5-én így ír : »Ismeretes, hogy bizonyos német és magyar titkos erők működésének a nyomán nálunk is Prágában hallatlanul növekszik némely kávéházban és folyóiratban az igazi testvéri szeretet valamennyi nemzet iránt és sokan demokratáink közül áhítatosan csókolgatják azt a kezet, amely nemrég még verte a cseh nemzetet és még fogja is ütni, amíg azt félelem nélkül meg is teheti«.8 9 A továbbiakban a cikk az ausztroszlávízmus politikája alapján rámutat Ausztria federációs átszervezésének fontosságára. A radikálisok a sajtóban is felveszik a harcot a liberálisok politikája ellen. Eric erről, idézve egy egykorú radikális lapot, így emlékezik meg : »Ezekre a veszedelmes, teljesen Palacky utasításainak megfelelő célzásokra — mivel ez akkortájt világosan megmondta, hogy nem lesz addig nyugalom, míg legalább Arnoldot (a radikálisok egyik vezetőjét) nem tartóztatják le — az „Obcánské Noviny" válaszol május 6-iki számában Sabina tollával : ,,Más szláv politikára érünk meg lassanként, mint a ti kromeíízi jobboldalotok hirdette 86 U. o. 87 - Válka uherská a Slované. NN 1849 ápr. 12. Közli DNN 140-142. 1. V. ö. még ezzel kapcsolatban Fric i. m. IV. 155. 1. 88 NN. 1849. ápr. 22. (95. sz.) 89 Potreba federace. NN, 1849 máj. 5.
