Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
750 A KATÓ ENDRE nem figyelt fel kellően a cseh radikálisok küzdelmére, pedig az oktrojált alkotmány után a prágai radikálisok kapcsolatot kerestek a debreceni körökkel.7 8 À kormány képviselői a cseh liberálisok felé orientálódtak. Erről számol be Szarvady Frigyes a párizsi követség titkára Kossuth Lajoshoz 1849 márciua 15-én írt levelében. »Én írtam egy levelet a cseh (kremsieri) párthoz, mellybe megmutattam, hogy a mi kormányunk, ha annyit nem igér, mint az austriai, csak azért tette, mert csak annyit akar megigérni, a mennyit megadhatna. De hogy valósággal többet adna, azaz ő decretálta a nemzetiségek egyenlőségét, mi a diaetalis előjogot akarjuk csak fenntartani a mi nyelvünknek stb. A mostani conjuncturák közt a levél jó hatással leend, mert a csehek dühösek a ministerium és dynastia ellen . . . .«79 E kezdeményezést a cseh liberális burzsoázia nem karolta fel. A liberálisok — mint láttuk — szembefordultak a magyarok iránti rokonszenvmegnyilvánulásokkal. A magyar kormánynak a radikálisokkal kellett volna a kapcsolatot felvennie. Ez volt az egyik döntő oka annak, hogy a segítés módját konkrét tárgyalások és ezen alapuló szövetség nem pecsételte meg. Ennek ellenére a cseh nép rokonszenve a magyar nép függetlenségi harca iránt közvetve ugyan, de segítette a magyar szabadságharcot. A cseh radikálisok felismerték, hogy milyen nagy jelentősége van a magyar szabadságharcnak a cseh nemzet szabadságjogainak kivívásában. Erről számol be egy tudós magánlevele is, amely az egykorú sajtóban jelent meg. »Az ellenzék (értsd ^ radikálisok) eljutott ahhoz az állásponthoz, hogy kisebb reménye lehet eredmény elérésére, ha Magyarországot pacifikálják. Innen a nagy szimpátia a magyar felkelők irányában, ezért manifesztálnak félelem nélkül«.8 0 Már említettük, hogy a magyar szabadságharc vezetői nem fordítottak megfelelő figyelmet a cseh nép abszolutizmus elleni harcára. Valóban az egy- j korú magyar sajtó is csak itt-ott vesz tudomást arról a fordulatról, amely a cseh nép állásfoglalásában a magyar szabadságharc felé bekövetkezett. ^ A Pesti Hirlap foglalkozott a fentebb idézett levéllel és a Národní Noviny , egy megnyilatkozásával, amely azt fejtegeti, hogy a csehek éppen a magyarországi események következtében nem szánják rá magukat határozott lépésre, mert »a magyar és európai viszonyok« várakozásuktól eltérő irányt vehetnek. Mindezek alapján a következő következtetést vonja le : »Nem nagy jártasság ; kell e sorok között olvasni tudásban, hogy e két prágai levél háta mögött örvendetes dolgokat pillantsunk meg. Eljutnak tehát valahára, a külföld népei is tiszta tudatára a dolgoknak, s belátják, mikép a magyar igaz ügy győzelme leszen dicsőséges kezdete a népszabadság európaszerte diadalának. És örülhet lelke azon férfiúnak, ki mély belátással megjósolá, hogy Európa népeinek szabadságát, a Duná és Tisza partjain vívandó harc fogja megadni«.81 Még két rövid cseh vonatkozású hírrel találkozunk a magyar sajtóban. A Márczius Tizenötödike minden kommentár nélkül beszámol arról a magyarbarát tüntetésről, amely május elején játszódott le Prágában, abból az alkalomból, hogy magyar katonaságot vezényelték ki egy kisebb tüntetés szétszórá-78 Steier.: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848 —1849-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról. Bpest, 1924. 643. 1. 79 Közli A Háborús Felelősség c. folyóirat 1929. I. 4-5, 437 — 438. 1. 60 Traub i. m. 47. 1. 81 Pesti Hirlap 1849 máj. 23. (296. sz.)
