Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
724 FARKAS LAJOS—RA DÔ GÉZA már eljuttatott.41 4 A másik kívánság és sürgős figyelmeztetés ennél sokkal nagyobb jelentőségű. Indokolt óvatosságra intette Lukácsot a pesti kereskedőkkel szemben, akik mohó haszonvágyból »azon posztót, amelyet Pest bevétele előtt vevők hiányában 24 garason adtak el, — amint seregeink a lábukat Pestre betették, rögtön 52 garasra rúgtatták, miből az álladalomra, a posztókészületeket összevásárolni kényszerülve lévén, — nagy kár háram lik.«21 5 Amikor Lukács ezt a figyelmeztetést kézhez vette, már »minden czélszferű és hatályos« intézkedést megtett »a hadsereg felszereléséhez szükségelt czikkek beszerzésére«, úgy hogy »felszerelési czikkek hiányában a magyar hadsereg felszerelési nagy munkája nem fog akadályt szenvedni és ez a legnagyobb és legörvendetesebb dolog. «... »Ha június végéig 200.000 katonát is kell felszerelni, mind fel lesz szerelve.« Ez volt a Kossuth kívánságának megfelelő új felszerelési terv. Lukács a zay-ugróci, kőszegi és gácsi posztógyárak raktáraiból már az első napokban sok jó és olcsó posztót kapott. Ezért hagyta meg a nagyváradi ruhabizottmánynak, hogy »három nap alatt Pestre induljon, -mert hogy Pesten az állományra nézve kár nélkül és teljes erővel működhessek, tárgyavatott emberekre van szükségem, minők a nagyváradi ruhabizottmány tagjai.« A huszárság nyeregszerszámainak készítésére szolgáló szíjgyártó műhelyt, valamint a kardgyárat azonban Nagyváradon hagyta, mert a két műhely »nem csekély költséggel fel van szerelve s eredményes működésre emelve«. Kossuthhoz intézett levele végén még egy örvendetes hírrel szolgált : »... a bevásárlandó felszerelési cikkek kifizetésére a 100-as bankjegyek is alkalmasak.«21 ® Mindenki aprópénzért ostromolta Kossuthot. Lukács ebben is kivétel volt : százasokkal fizetett a »nyerészkedőknek«, akik a magyar pénz értékét amúgy is a pillanatnyi hadihelyzet szerint ítélték meg. Lukács május 7-iki jelentéséből már az is kiderült, hogy Kossuth utasításainak betartása milyen nagy eredményeket hozott. »A pesti kereskedők 130—140 ezer rőf posztót« ajánlottak fel, »de ugyanannyit, ha nem többet, eldugtak.« Megtiltotta ezért a hadsereg felszerelését szolgáló cikkeknek Pestről való kivitelét, egyben lefoglalta a posztó- és vászonkészleteket, talp-és felsőbőröket, lópokrócokat. A gyárosok, iparosok és kereskedők két nap alatt tartoztak készleteiket bejelenteni. A bejelentési kötelezettség kész katonaköpenyegekre, attilákra, nadrágokra, bakkancsokra, borjúkra és egyéb felszerelési cikkekre is kiterjedt. Rendeletének másik részében valósággal megfenyegette az árdrágítókat : »A legfájdalmasabb megilletődéssel tapasztaltam, miként a pesti gyárosok, kereskedők, iparosok és mesteremberek . . . felszerelési czikkeiknek és készleteiknek árát a haza tetemes kárára a képtelenségig felcsigázták. A hazán nyerészkedő illy szívtelenek ellen, kikről világos tudomásom van, hogy a haza ellenségeinek minden szükségletét minél olcsóbb áron szolgálni versenyeztek, kénytelen vagyok úgy intézkedn mint azt ... a szívtelen zsarolások meggátlása kötelességemmé teszi.«, Rendelete végén még vagyonuk elkobzását is kilátásba helyezte. Kossuth a »jó híreket« jóváhagyólag vette tudomásul, de nem hallgatta el rosszalását amiatt, hogy Lukács, be sem várva Buda visszavételét és a rendes állapotok 214 OHB 6268, 6488/1849. 216 OHB 6579/1849. 216 OHB 6525/1849.
