Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA 745 (597 visszatértét, Pestre tette át »minden tudtom és hírem« nélkül a ruházati bizottmány működésének színterét. Ezt a hibát, amelyet Kossuth még csak tetézett a bankjegynyomda és a fegyvergyár meggondolatlan visszatelepítésével, azzal vélte jóvátétetni, hogy kettőzött szorgalmat kívánt Lukácstól és azt, hogy »12.000 főnyi új hadsereg részére 15 nap alatt elkészíti a szükséges ruhát.« A téli ruházat előállítását viszont eltiltotta, »míg az egész hadsereg nem lesz ellátva nyári ruhával.«21 7 Később Lukács újból kitért Kossuthnak a magas árak miatt táplált aggodalmaira : ». . . úgy intézkedtem, hogy a status vére méltatlanul ne szívassék ki. . . a zsarolást nem engedtem s nem fogom engedni soha«. Ezért szüntette meg »bárminemű anyagok átvételét a fiók felszerelési intézeteknél, mert éppen ezeknél történtek a leggyalázatosabb visszaélések«.218 Az állam májusban minden felajánlott textil-és bőrárut megvásárolt.219 A készletek nem várt gyorsasággal szaporodtak, mivel a belföldi és külföldi kereskedők, valamint a gyárosok — a kedvező értékesítési lehetőséget kihasználva — egyaránt igen nagy tételeket ajánlottak fel a mindent készpénzzel fizető ruhabizottmánynak. Jelentette is büszkén május 20-án Lukács Sándor : » ... az újonnan kiállítandó 12.000 újoncz a megrendelt időre, azaz folyó hó végére felszereltetik ... A komáromi várőrség számára — mától számítandó 14 nap alatt t — 18.000 újoncznak megkívántató nyári és téli felszerelés elküldetik . . . Jövő hó végére az egész magyar hadsereget, ideértve az Erdélyben lévőt is, két pár fehérruhával, foszlánnyal, nyári nadrággal, nyakkendővel, sapkával, bakkanccsal s a szükségelt köpenyekkel egyszerre el fogom látni. . . augusztus végére a még kiállítandó újonczok fehérruháján, nyári öltönyén és köpenyén kívül az egész magyar hadsereg számára szükségelt téli öltönyöket is készen fogom tartani.220 Lukács okos és erélyes rendelkezéseivel teljesen kikapcsolta a lánckereskedőket. Akár a második vagy harmadik kéz hozta az árut, csak az első kéznek fizetett, még pedig a hiteles kereskedői könyvek felmutatása ellenében. Az uzsorát tehát, úgy amint azt Kossuth megkívánta, sikerült letörnie s az áru mégis valósággal hömpölygött a ruhabizottmány raktáraiba. Május 20-ig »több mint 400.000 rőf posztó, három annyi vászon és bőr, amennyi kell« volt készleten . . . »ezenfelül naponként több száz láda posztók és vásznak érkeznek«. A ruhabizottmány műhelyeiben végzett munkára azok az adatok jellemzők, amelyek a szabászok számára vonatkoznak : »A tegnapi napig a szabással 200 szabót foglalatoskodtattam, a holnapi naptól kezdve pedig legalább 500 szabó fog szabni naponként és így napról-napra legalább 2000 darab foszlány posztó szabatik fel, mindén darabra 26 rőftől 30-ig számitva.« A felszabott darabokat az ország valamennyi városának mesteremberei a pesti főraktárból kapták feldolgozásra.« Jelentése végén Lukács a Nagyváradon hagyott felszerelési üzemek jó munkáját is kiemelte : »Nz állományi szíjgyártó műhelyben legalább két egész huszárezred számára szükséges nyeregszerszám készen van.«221 Mindez az őszi és téli állapotokhoz képest valóságos bőséget jelentett : a hadfelszerelési ipar idejében és jól teljesítette a rábízott feladatokat, Kossuth 217 OHB 6832/1849. 218 OHB 7175/1849. 219 Közlöny 1849 máj. 11. (102. sz.) és máj. 15. (105. sz.) 220 OHB 7347/1849. 221 OHB 7347/1849.
