Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA (597 A felszerelési kormánybiztosság a kiáltó nehéz viszonyok ellenére is komoly teljesítményeket mutathatott fel. Márciusra felszerelte és felruházta az újoncok tízezreit, kiegészítette a visszavonulásban lerongyolódott csapatok ruházatát, úgy hogy az eló're tervezett időpontban indulhatott meg az osztrákok ellen a honvédség tavaszi támadó hadjárata, amely viszont újabb és további követeléseket támasztott az ellátást irányító nagyváradi központtal szemben. »Az itteni iszonyú sár és a táborozás a ruhát a vitézekről — hogy úgy mondjam — leégeti«, írta Kossuth március 28-án Nyári Pálnak a tiszafüredi táborból.20 8 Segíteni azonban alig lehetett. Március 31-én Mészáros Lázár Kossuthhoz küldött jelentésében megkongatta a vészharangot : »... a posztószükségletek fedezésére már minden források kiapadtanak.«20 9 Április 17-ére már odáig romlott a helyzet, hogy Kossuth az erők végső megfeszítésére hívta fel a felszerelési kormánybiztost : »Most, midőn az idő egy tetemes hadtest előteremtésére int, 76 nadrág van a ruhatárban, készülőben pedig nem több mint 55. Én e legnagyobb mértékben kellemetlen tüneménynek okait vizsgálni nem akarom, hanem röviden kinyilatkoztatom, hogy okvetlenül akarok legalább tízszer nagyobb eredményt látni! Miképpen véli ezt a bizottmány elérhetőnek, erről rögtön nyújtsa be tervét.«21 0 Ám a választ be sem várva, maga is újabb próbálkozásokat tett, hogy a ruhaellátás kátyúba rekedt szekerét újból útjára indítsa. Nyilt rendeletben szólította fel a hatóságokat : »támogassák Haldek Dávid kereskedőt, aki arra ajánlkozott, hogy Pestről kihoz a nemzeti kormány részére 45.000 rőf posztót és további 500.000 rőföt külföldről Pestre és onnét pedig a kormány birtokába áthozza.«211 Csányi útján posztót szállíttatott Nagyváradra. »A posztó disznódi, vastag, durva, fehér, de lesz szürke is, azonban mindegy, csak legyen!«, olvassuk Csányi április 21-iki levelében.212 És amikor a tavaszi offenzíva során a honvédség visszafoglalt valahol egy várost, Kossuth első gondja volt, van-e ott olyan gyár, amelynek a készletei lefoglalhatok, termelése hasznosítható. Április 25-én a délvidéki kormánybiztostól futár útján kért választ : »milly karban vannak s mi készlettel bírnak a felszabadult apatíni, gombosi s újvidéki posztógyárak? Ezen gyárakat mellőzhetlen szükség leend úgy lefoglalni, hogy szerződés mellett csupán az álladalom számára dolgozzanak. Mindenikbe fog küldetni ellenőr, fognak kapni pénzt s a megkívántató anyagot. Csakhogy aztán . . . egyedül az álladalom részére fog kiállító erejük igénybe vétetni.«213 Április 24-én a honvédseregek bevonultak Pestre. Lukács Sándor késedelem nélkül sietett a fővárosba, hogy a Kossuth által kívánt »új felruházási tervet« a megváltozott viszonyoknak megfelelően dolgozza ki és valósítsa meg. Ismét rendelkezésére állt Pest, számos üzemével, műhelyéyel, sok-sok iparosával és kereskedőjével, tekintélyes készleteivel. Kossuthtól már az első napokban kapott gyakorlati tanácsokat : »Az állomány részére készítendő posztóhoz szükséges fonalszámokat és színeket azon mustra alapján adja meg« a Budai Fonógyárnak, »amit Irányihoz«, Pest kormánybiztosához 508 OHB 4186/1849. 209 OHB 4724/1849. 210 OHB 6760/1849. 211 OHB 5866/1849. 112 OHB 6053/1849. "» OHB 6139/1949.
