Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA (597 »,. .kössön szerződést a prackendorfi gyárral minél több érczálgyú öntésére nézve.8 2 December 2-án az ungi főispán már komoly sikert jelentett : a felsőremetei fegyvergyár 100 munkással kiváló ágyúcsöveket gyárt.8 3 Rombauer december 9-én a többi közt arról is beszámolt, hogy Prackendorfon is előrehaladt a munka : ».. .6 álgyú tökéletesen felszerelve és lafetírozva készen áll«.84 Az ágyúöntést leginkább az ónhiány akadályozta. »Ezen fém honunkban nem jön elő s jelenleg külföldről sem kapható, a kereskedőknél sincs nagyobb készlet. ..« magyarázta egy pénzügyminisztériumi jelentés.85 Ezért Kossuth országos óngyüjtést rendelt el. Lángoló szavú felhívással fordult a nemzethez : »... ügyünk diadalát nem kirekesztőleg annak szentsége és igazságossága döntendi el, hanem eldöntendí az ágyúk és fegyverek hatalma. Azért fegyvert, ágyúkat kell teremteni, minden áron és minél többet. . . hadviselésnek s diadalnak legfőbb tényezője az ágyútelepek, ezeknek előállítása tehát az egyik feladat, mellyet a honvédelmi bizottmány magának kitűzött. A kormány tehát intézkedett, hogy a honnak arra alkalmas helyein ágyúk öntessenek és fúrassanak, mind vasból, mind pedig más érczből és mivel az öntéshez megkívántató különbféle fémek közt az ón (Zinn) is nélkülözhetetlen, felszólíttatik minden polgár, ónedényeinek beszolgáltatására.«86 Az egykorú gyűjtéskimutatásokból megható és lelkesítő kép tárul elénk : a beváltási árról igen sokan lemondtak a »haza javára« s különösen az egyszerű emberek voltak azok, akik egyetlen ónedényüket is felajánlották. A Közlöny 1848 decemberi számai gyakran említenek ilyen eseteket. Néhány hét múlva a gyűjtést leállították, a szükséges ónmennyiség már fedezve volt. Sok gondot és nehézséget okozott az ágyútalpakban mutatkozó veszedelmes hiány is, hiszen ezek nélkül a mind nagyobb számban készülő ágyúcsövek mit sem értek. Kossuth szokásához képest gyorsan döntött : a lánchídépítési igazgatóság végezze saját szakembereivel és a tulajdonát képező faanyag felhasználásával az ágyútalpak készítését. »A hon jelen körülményeiben a közügy minden magánügynek elébe teendő — írta december 4-én Clark Ádámnak, a híd építést vezető angol mérnök-vállalkozónak — tartsa tehát múlhatatlan kötelességének az utasítás teljesítését.«87 Az ágyútalpműhelyeket a hajóhivatal épületébenrendeztette be, amelyet e célra azonnal igénybevett.8 8 Az állványrészek szállítására a pesti gépgyárat és a budai hajógyárat jelölte ki, de még így is két hét kellett ahhoz — az akkori viszonyok között bámulatosan rövid idő —, míg az első ágyútalpak elkészültek. Addig is a tüzérhadszerhivatal szerelt fel hetenként egy üteget, azaz hat ágyút és a pécsi vasgyár is vállalkozott ágyúk szállítására.8 9 A nagy eredményt azonban Lukács Dénes, akkor már a honvédtüzérségi főparancsnokság vezetője december 16-iki közlése jelentette : »Az ágyúöntőgyárban jelenleg már 6 ágyú öntetett... A két utolsó, kiváltkép a hatodik, 82 OHB 3901/1848. 83 OHB 4787/1848. 81 OHB 4986, 4989/1848. 85 OHB 3901/1848. 88 Közlöny 1848 dec. 6. (179. sz.) 87 OHB 4152/1848. 88 OHB. 5065/1848. 88 OHB 6050/1848.
