Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
680 «АКТА IST VAX megismerni, minden lépését meg tudta katonai érvekkel indokolni a kormánybiztos előtt s Kossuth bizalma is csak az utolsó napokban ingott meg Görgeyben, akkor, amikor Csányinak már nem lehetett befolyása a katonai elhatározásokra.2 Egy tény azonban, Csányi működésének és nézeteinek részletes ismeretében feltétlenül bizonyos : az, hogy Csányi Görgeyhez való viszonyában is a legutolsó napig Kossuth nézeteit, Kossuth politikáját képviselte s közvetítő szerepe is abban merült ki, hogy míg egyik oldalon igyekezett Kossuth bizalmatlanságát Görgeyvel szemben eloszlatni, addig a másik oldalon minden erejével azon volt, hogy Görgeyt megnyerje Kossuth politikai és katonai elgondolásai számára. Csányinak semmi köze nem volt a békepárthoz, amellyel Görgey szövetségben volt s hallani sem akart az osztrákokkal való megegyezésről,3 amire Görgey állandóan gondolt. »Szállásom a Széchenyi sétatéren van — írja pl. Kossuthnak Pestre érkezése után, május 30-án• Debrecenbe — Széchenyi házában lakom, Kovács osztályfőnököm, de azért én ezer illyen individiumok mellett is vagyok és leszek a régi.«4 Ismerjük reformkori Habsburg-ellenes állásfoglalásait s tudjuk, hogy bár republikánusnak nyíltan nem vallotta magát, rokonszenvezett a köztársasági jellegű megnyilvánulásokkal.5. S bár nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, elvhűségének, forradalmi meggyőződésének szilárdságára nem érdektelen egy adatot megemlíteni. Amikor a felszabadító magyar sereg Komárom megyébe ért, Puky Miklós komáromi kormánybiztos Debrecenbe szállíttatta Pázmándy Dénest, a képviselőház volt elnökét, aki december 31. után elhagyta az ügyet és jelentkezett Windischgratznél. Kossuth vádat emeltetett ellene, de maga is, mint a többi miniszter s a békepárthoz tartozók, azon volt, hogy az egykori fegyvertárs ép bőrrel szabaduljon. A Pázmándy ellen eníelt vádak egyik pontja az volt, hogy »midőn a Lajtha melletti táborba azon célból küldetett, miszerint állásának tekintélyével a futó ellenség üldözésében a Lajtán átkelés politicai tekintete miatti akadályok elhárítását biztosítsa, ő éppen ellenkező irányban működött, a sereg szellemét lehangolni igyekezett, a Lajtha átlépése ellen izgatott, tehát egyik főoka volt annak, hogy Jellacich nem semmisíttethetett meg, ha nem Auersperggel egyesülése lehetővé tétetett.« Vukovics igazságügyminiszter erre a pontra vonatkozólag kikérte Csányi véleményét is és az öreg válasza egyáltalán nem az volt, .mint amit a Pázmándy viselkedésére mentségeket keresők vártak. Csányi ugyanis teljes meggyőződéssel állította, hogy »a vádlott fő> vagy egyedüli oka azon körülménynek, miszerint a seregnek két ízbeni át-2 V. ö. előbb, a 050 lapon mondottakkal. 3 » Ha Pestet bevesszük — írta Kossuthnak április 16-án — tudom vagy béke, vagy fegyvernyugvás fog szóba hozatni osztrák részről. Az Istenért egyikbe se ereszkedjetek, amíg egy ember lesz a határok közt.« (OHB 5823/1849. sz.) 4 L. OL. OHB 7727/1849. sz. alatt. 5 »Egy pap itt nyilvános szónoklatokat tartott — írja pl. ápr. 16-án Kossuthnak, amikor még nem tud a függetlenségi nyilatkozatról — felszólított engedelemért. Republicanus szellemben beszél, én engedelmet adtam nékie kénye-kedve szerint beszélni, csak azt tiltám el, hogy osztrák reactionarius szellemben ne szónokoljon.« (OHB 6848, 1849. sz). — Május 8-án pedig így ír Szemere köztársasági szellemű bemutatkozó beszédéről Kossuthnak : »Szemerje nyilatkozata nagy lelkesedéssel fogadtatott ; ha a nyilvánulás a nagyközönség és a ház részéről tiszta mell, és nem torokhang, úgy már csak megyünk valamire, reám igen tisztelt barátom biztosan számíthatsz, ennyiből áll fide profession!.« (OHB 6848/1849. sz). Ezekkel és egyéb hasonló nyilatkozataival szemben csak az ügy bukásának keserű tapasztalatai adhatták tollára okt. 9-i búcsúlevelének ezt a mondatát, amely szerint »bolond, ki Magyarországban respublicáról álmodik.« (OL. Vörös A.-gyűjt. 1761/142. sz.)
