Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH É-i CSÁNYI 681 vonulása a Lajthán eredmény nélkül maradt , mert a honvédelmi bizottmányhoz, vagy annak elnökéhez intézett levelei következtében a sereg visszarendeltetvén, az első esetben Jellasics és Auersperg csatlakozásának megsemmisítése — minek kétségkívül be kelle következni — nem sikerült«, a második esetben pedig a Bécsnek tervezett segélynyújtás mondott csődöt.6 Köztudomású, hogy Kossuth ennek ellenére is elejtette a vádat és szabadon bocsátotta Pázmándyt. Csányi a hanyatlás heteiben is mindvégig amellett volt, hogy az önvédelmi háborút a teljes siker kivívásáig következetesen végig kell harcolni s ennek következtében Görgey h ez való viszonyában sem tehetett mást, mmt hogy arra használta fel minden befolyását, hogy Görgeyt hozza közelebb Kossuth célkitűzéseihez. Ismerte Görgey viszonyát seregéhez, főleg annak tisztikarához s szent volt a meggyőződése, hogy a szabadságharc sorsa Kossuth és Görgey egyetértésén múlik. Valószínű az is, hogy ha Csányi január elején nem szakad el Görgeytől, a váci proklamáció nem jött volna létre, Csányinak ugyanis nemcsak Görgeyre, hanem a tisztikarra sőt a legénységre is volt akkora befolyása, amellyel ezt a lépést megakadályozhatta volna. Egy bizonyos, hogy Csányi január közepétől kezdve a kapott értesülések nyomán nem kevéssé aggódott Görgey magatartása miatt, leveleket írt neki, hogy jobb belátásra bírja s lelkes örömmel reagált Kossuth tudósításaira, amelyekben az Görgey megérkezéséről, majd győzelmeiről és az ügy iránti lelkesedéséről számolt be.7 Személyesen csak május végén találkozott újból, öt hónap után Görgeyvel, akkor, amikor többnapos betegeskedés után Kossuth megbízásából Pestre ment, hogy előkészítse a kormány Pestre költözését. Jöveteléről május 24-i levelében értesítette Görgeyt. »Lelkemből örülök —. írta neki — önnel, igen tisztelt barátommal találkozhatni, mennyi közölni valóm leend.« Dicséretekkel halmozta el Buda bevételéért8

és úgy látszik, a találkozás alkalmával jó benyomást hagyott benne hátra a Görgeyvel folytatott beszélgetés, mert május 30-i levelében már így írt róla Kossuthnak : »Görgeynkkel találkozásom igen jól esett, már ő hű ember Lajosom, tartsad őt annak, ő eltántorodni nem fog.«9

Görgey persze tudta, hogy Csányi Kossuthnak hű embere s bárhogyan gondolkozott is, óvakodott előtte kedvezőtlenül nyilatkozni Kossuthról. Tény azonban — s ezt igazol ják az egyébként gazdag forrásanyag Csányira vonatkozó gyér adatai is, — hogy mind Kossuth, mind Görgey a legutolsó percig bizalommal voltak Csányi iránt s Kossuth többször is őt kérte fel közvetítésre, ha Görgeyt rá akarta venni valamely elgondolásának elfogadtatására. így történt ez akkor is, amikor a június 29-i minisztertanács elhatározta, hogy a kormány átteszi székhelyét Szegedre s az erők összpontosítása szükségessé tette, hogy Görgey is Szeged felé vonuljon a fősereggel. Kossuth tudta, hogy ez a terv nem fog tetszeni Görgeynek, sőt azzal is számolt, liogy Görgey megtagadja az engedelmességet, ezért a kormány küldöttei, Csányi, Aulich és Kiss Ernő nyílt parancsot is vittek magukkal, amely arra az estre, ha Görgey megtagadná 6 Vukovics máj. 5-i átiratát és Csányi máj. 18-án kelt válaszát 1. OL.~'t849-es közi. min. ein. 20/1849. sz. 7 L. erre Csányi leveleit Kossuthhoz jan. 18-áról (Vörös A.-gyűjt. 823. sz.) febr. 3-áról (OHB 1512/1849. sz.), febr. 9-éről (4119/1849. sz), febr. 23-áról (2592/1849. sz.), ápr. 13-áról (5625/1849. sz.), ápr. 27-éről (6565/1849. sz.) és ápr. 29-éröl (6468/1849. sz.). 8 L. OL. Oörgey-iratok 1212. rakt. sz. 69/G. 9 OL. OHB 772711849. sz.