Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 679 befolyást gyakorolhatott volna a szabadságharc menetére. Igaz, hogy egy-két esetben valóban döntően befolyásolta az események alakulását, egészében véve azonban a történelem szereplőinek ahhoz a csoportjához tartozott, amelynek tagjai a helyesnek tartott út következetes szolgálatával és az elhivatott vezér szándékainak erélyes, önfeláldozó megvalósításával szolgálják nemzetük és a haladás ügyét. Csányi számára Kossuth volt az elhivatott vezér, de azért válhatott azzá, mert mindketten osztályuk egyazon típusát testesítették meg, egyazon eszme hevítette őket, egyazon politikai irányzatot szolgáltak. Csányi mint szakminiszter is a lehető legjobban igyekszik tárcája feladatait elvégezni: biztosítja a nagy hadseregek mozgásával előálló közlekedési és szállítási szükségleteket, a nyomasztóvá váló lőporhiány elhárítására új lőporgyárakat állít fel, megteszi a kezdő lépéseket a szolnok— debreceni és a szolnok—aradi vasútvonal megépítéséhez, majd amikor a hadihelyzet alakulása következtében július elején újból ki kell a fővárost üríteni, az általános fejetlenség közepette higgadtan, lelkiismeretesen elvégzi ezt a. feladatot is és — ugyanúgy mint januárban — utolsónak hagyja el a kiürített Pestet. A politikai vezetésben azonban kevés szerepet vállal. Ez a jellemes, becsületes, kötelességtudó férfi nem érzi jól magát abban a légkörben, amelyet egymás ellen áskálódó politikusok, megegyezést sürgető békepártiak, a szabadságharc bukására spekuláló árulók és egymásra féltékeny, önfejű katonák teremtettek Kossuth körül. Pedig hibát követ el, amikor nem foglal állást a megalkuvás ellen s politikai szereplése kimerül abban, hogy a szabadságharc kimenetelét végzetesen befolyásoló Kossuth -Görgey ellentétben igyekszik mérséklő, kiegyenlítő szerepet játszani. S ebben az időszakban nyomja rá bélyegét tevékenységére legnagyobb hibája, legfeltűnőbb fogyatékossága : az, hogy még mindig nem ismeri fel Görgey igazi szándékait s az őszön keletkezett barátság, ' a diadalmas tavaszi hadjárat emléke és a tisztikar jelentős részének hangulata alapján még mindig benne látja a szabadságharc egyedüli hivatott vezérét. Csányi Görgeyhez való viszonyát egyes kortársi visszaemlékezések úgy állították be, hogy az a legmelegebb volt, hogy Csányi Görgeyt fiaként szerette s ami ebből következik, politikájának is híve volt.1 Ez a beállítás a valóságot erősen torzítva tükrözi s aligha tévedünk, ha eredetét abban a békepárti törékvésben keressük, amely utólag a saját politikájának igazolására akarta felhasználni ennek a tiszta jellemű, mindenki által fenntartás nélkül becsült és tisztelt férfiúnak az emlékét. Kétségtelen az, hogy Csányit meleg emberi kapcsolatok fűzték Görgeyhez, kezdve attól az időtől, amikor Görgey mint Kossuth és a baloldal bizalmának letéteményese és a magyar forradalom seregének jövendő vezére a lajtai táborban megjelent. Ezt a barátságot nem tudta tartósan megbontani az a magatartás sem, melyet Görgey a decemberi visszavonulás alkalmával tanúsított : a vezér, akinek tevékenységét Csányinak a hadseregszervezés hónapjai alatt volt alkalma 1 A békepárti Szilágyi Sándor pl. azt írja tendenciózus könyvében (A magyar forradalom férfiai. 2. kiad. Pest, I860.), hogy Csányi »Görgeynek testi lelki barátja volt s valahányszor ügye forgott fenn a minisztertanácsban, mellette szavazott.« (306. 1.) Szinnyeinél pedig (Magyar írók élete és munkái, II. k.) azt olvassuk, hogy »Görgeyt mint fiát szerette.« (167. 1.) Ezt a megállapítást Szinnyei alighanem Klapkától vette át, aki ugyancsak azt írja Csányiról, hogy »benső barátja volt Görgeynek, akit mint fiát szeretett«. (Emlékeimből, Bpest, 1886. 187. 1.)
