Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH É-i CSÁNYI 677 elrendelte, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy bár jó szándékból eredtek, de az erdélyi viszonyok félreismerésén alapultak és teljes végrehajtásuk esetén több kárt okoztak volna, mint hasznot. Nem ilyen egyszerű a kérdés annak a magatartásnak az esetében, amelyet Csányi Bem katonai tevékenységével szemben tanúsított. E téren sokszor indokolatlan az a kritika és kezdeti bizalmatlanság, amellyel Csányi Bein tetteit kíséri és feltétlenül túlzó az a hang, amikor a makacs embernek, meggondolatlannak, autokratának nevezi és azt jósolja, hogy még rengeteg baja lesz vele Kossuthnak. Bemet'a sikerei kétségtelenül igazolták, forradalmi hadvezetéséhez diadalok fűződtek, Csányinak azonban mentségére szolgál, hogy ő Bemnek szerinte túlzott merészségétől, az esetleges balsiker végzetes következményeitől hazája sorsát féltette, •amit — szerinte — az idegenből jött hadvezér nem méltányolt kellően és sokszor könnyelműen tett kockára. S a Bem működése fölött gyakorolt kritikáról meg kell állapítani, hogy az nem л olt denunciáló jellegű, mert Csányinak nem az volt a szándéka vele, hogy Bem leváltására vegye rá Kossuthot, hanem ellenkezőleg, mindig hangsúlyozta, hogy Bemnek kitűnő képességei vannak — bár sikereit néha a szerencse számlájára írja, ami ugyancsak hadvezéri erény — hogy a sereg bálványozza és hogy elvesztése, vagy távozása esetén lehetetlen lenne pótolni. Hasonlóan nem fukarkodott Bem dicséretével az erdélyi néphez intézett kiáltványaiban, győzelmi jelentéseiben sem. Attól is tartott azonban Csányi, hogy Bem, éppen sikereitől és katonáinak bálványozásátó 1 megszédülve a diktátorságra törhet ; erre tett is célzásokat Kossuthnak. Akkor is volt némi igaza Csányinak), amikor ismételten arra célzott, hogy Bemmel sok baja lesz még Kossuthnak. A Bemmel kapcsolatos további fejlemények ugyanis megmutatták, hogy a sok diadalt látott öreg az ügy sorsdöntő pillanataiban sem tudta magát alárendelni a civilhatalmat képviselő Kossuth elgondolásainak s emiatt magyarországi működésének második szakasza már távolról sem tudott az elsőhöz hasonló sikereket felmutatni. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy Csányi csak Kossuth felé alkalmazott ilyen erős bírálatot Bemmel szemben, személyes érintkezésükben azonban elment az engedékenység legvégső határáig, kerülte az összetűzéseket s ennek következtében személyes viszonyuk mindvégig kielégítő volt. Csányi sok panasza közepette is többször kijelentette, hogy szereti Bemet. »Azt gondolod^ hogy haragszom az öreg barátunkra — írta egy alkalommal a panaszok áradata után Kossuthnak — nem, hisz én vele jól megélek, s azt szokta mondani, ,,es gibt nur zwey Menschen in Ungarn, mit denen man reden kann, der Praesident und der Csány", sokszor megharagszik rám, de kibékítem, reád igen sokat ad, másra senkire, sokszor bolond — honvédelmi bizottmány, Mészáros, azokról hallani sem akar — sok vele a baj, de akárhogyan, az ellenséget megveri, persze ez a fő.«57

Ezzel a mondattal lehet a legjobban jellemezni Csányi és Bem viszonyát, amely a sok ellentét mellett is gyümölcsöző volt, mert — nem utolsó sorban Csányi erőfeszítései segítségével — meghozta Erdély teljes felszabadulását. S végezetül, két dolgot nem szabad elfelejtenünk akkor, amikor Csányinak a nemzetiségi kérdéshez való viszonyulását vagy a Bemhez való kapcsolatát mérlegre tesszük. Az egyik az, hogy Csányi Kossuth szándékainak 67

Az idézet Csányi ápr. 11-i leveléből való (OHB 415311849. sz.) Egyébként az elmondottak alátámasztására szolgáló adatokat elszórva találja az olvasó az e fejezet során idézett Csányi-jelentésekben.