Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 661 végző seregektől, alkalmas segítőtársak nélkül, egy csak félig-meddig pacifikált országrész közepén jóval nehezebb dolga lesz, mint a Dunántúlon, ahol minden nemesi kúriában régi ismerősként üdvözölték. Már első jelentésében munkatársakat, pénzt és fegyvert kért Kossuthtól, aki válaszában mindent helyeselt, pénzt is küldött, csak éppen a fegyverkérésre volt kénytelen a korábban és későbben is annyit ismételt tagadó választ adni.6 Csányi már az első órákban lázas tevékenységbe kezdett : azonnal írt Bemnek és megtette az intézkedéseket, hogy a tábori posta megteremtse az összeköttetést Debrecennel. Nyomasztóan nehezedett rá az elszigeteltség érzése, ezen akart legelőször segíteni. »Ügy éltem le itt ezen néhány napokat — írta február 3-i levelében, amikor a posták felállításáról számolt be Kossuthnak — mint a tengereken túl szakadott, nem tudva, nem hallva mit is hónáról.«7 Tevékeny egyénisége azonban hamar megtalálta az utat, amelyen Kossuth utasításához híven a rend és a közbéke helyreállításán dolgozhatott. »Erdély még mindig a legborzasztóbb jeleneteknek színhelye — írta fenti jelentésében — a vérengző események, rablások, gyújtogatások napirenden vannak és kölcsönösen gyakoroltatnak, egy helyt az oláhok, másutt a magyarok által. Ez egy igazi, betű szerinti értelemben irtóháború. Szüntessem meg, mondod nemde ? Hiszem, hogy teendem, de mikor ? azt meghatározni nem lehet.« Aki ilyen igázságszeretettel közeledik a szabadságharc legsúlyosabb problémájához, annak kezében nem volt méltatlan helyen az a teljhatalom, amelyet Kossuth Csányinak juttatott az erdélyi béke helyreállítására. »Naponkint alakulnak a mozgó négyhónapos őrseregek — írta ugyanebben a levelében alább — feladatuk az oláh falvak lefegyverzése, a gyilkosok, rablók, gyújtogatok elfogdozása, de fájdalom, a könnyű alakulásra rablási vágy szolgál ingerül, mi minden intézkedések dacára már többször általuk gyakorlatba is vétetett és még távolban mutatkozik a kilátás az ilyen botrányos kihágások megszüntethetésére. Ürügyül a falvakban felhasználtatik az oláhok ellenállása, s ekkor bekövetkezik a gyújtás, rablás, gyilkolás, — igaz, irtóztató okok léteznek a visszatorlásra, de mégis ez így nem mehet, állati vadságra aljasult itt az Isten úgynevezett teremtménye, az osztrák „lovagias" tisztek vezérlete alatt...« Február 27-én utasítja Tóth Ágoston alezredest, hogy a »seregeink által Naszód helységben végbenvitt botrányos rablások« tetteseit állítsa rögtönítélő bíróság elé ; megmagyarázza neki, hogy mennyire fontos a visszafoglalt területeken a jó bánásmód a lakossággal, nemcsak általános emberi, de politikai szempontból is.8 Kiáltványai, amelyeket sűrű egymásutánban intéz a felkelt román néphez, mind a megbékélést, a megbocsátást, a büntetlenséget hangsúlyozzák a békés élethez visszatérők felé s csak a felkelésben megmaradókat fenyegetik kemény megtorlással.9 A román parasztságról azt tartja Csányi, hogy »felhasználtatott nyomott állásánál fogva vak eszközül a szász által« s ezért a teljes megbékélés politikáját tartja követendőnek velük szemben, a szászokról azonban olyan indulattal szól mindig, amilyenre alig van példa más vonatkozásban mér-6 Csányi jan. 31-i jelentését és Kossuth febr. 5-i válaszát 1. OHB 145411849. sz. alatt. 7 OL. OHB. 1512/1849. 8 A levelet 1. a Kossuth Archiv 489. csomójában. 9 Kiáltványainak legnagyobb része ki van adva a Borbély Oyörgy által szerkesztett Csányi-Emlékkönyvben. Zalaegerszeg, 1906.
