Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
662 BARTA FSTVÍN hetetlen mennyiségű írásai között. »Nincsen ember Erdélyben — írja február 10-i levelében Kossuthnak — ki át ne legyen hatva azon meggyőződéstül, hogy a szászok zaklatták fel légyen az oláhok szenvedélyeit, sőt hogy a Camarillában is azok ótották a gyilkoltatás eszméjét. Lehet képzelni, milly feldúlt kebellel tekintik itt az úgyszólván mindenükből kifosztott magyarok a gyilkos rablók orgazdáit, minden könnyelműségünk mellett is, nem szabad ezúttal a szív sugallatát követnünk. Én minden szászot ásóval rajzoltatnék, mellyel minden áron törekedett sírunk elkészítésére.«1 0 Kemény ítélet ez, de némileg igazolhatja az a körülmény, hogy már egy héttel leírása előtt cári csapatok léptek Erdély földjére a szászok hívására és február 4-én a Bem seregéhez tartó székely csapatok már ezekkel csatáztak útjuk közben. A nemzetiségi béke Csányi által tervezett helyreállításának különben az lett volna az előfeltétele, hogy a magyar fegyverek végleges győzelme biztosítva legyen, ennek a kilátásai azonban éppen Csányi működésének első hetében romlottak meg Bem vizaknai veresége és az ennek nyomán egész Erdélyben fellángoló újabb román mozgalmak következtében. Várni kellett tehát, amíg a katonai helyzet gyökeres fordulata megnyitja az utat a tervek gyakorlati kiviteléhez. Csányi már az első napokban hozzálátott, hogy »az erdélyi lakosság sympathiájának megnyerésére« elvégezze mindazt, amit Kossuth a kormánybiztosi utasításban lelkére kötött. Azonnal kiadta a rendeletet a tisztviselők fizetésének »magyar lábra állítására«, mert az addig érvényes erdélyi fizetéseket »valóságos satyrának« találta. »Szegény Erdély — sóhajtott fel az első tapasztalatok után — nem tartok ennél most a hallottaknál és egy kissé már a tapasztaltaknál fogva is szerencsétlenebb országot a világon. Egykor a történetben meselapoknak fognak tartatni a mái események iratai.« Azonnal napirendre tűzte a székelyek ügyét is. »Holnap a székelyekhez egy buzdító, és jó viseletök esetére az álladalom részéről sok szép és jót biztosító szózatot intézendek — írta február 3-i levelében és valóban, másnap megjelent a székelyeket fegyverfogásra buzdító kiáltvány, amely megígérte, hogy »a magyar nemzet nem lesz háládatlan hű fiai iránt, meg fog szűnni a határőri szolgálat és gondoskodni fog az ország a székely nemzet anyagi jólétéről s telepítéséről.«11 »Ezer szép terveket készítek agyamban Erdélyt illetőleg — írja két nappal később Kossuthnak — de ha az Öreget továbbra is pofozgatja Puchner, úgy eloszlanak azok, mint álmok«. »Itt tömérdek a teendő — írta néhány nappal később — normális állapotban is hosszú idő kívántatik Erdélynek rendezésére, kevés napok alatt én csekélyet tehettem. Addig is, amíg a hatóságokban létező törvénytelen formákat, zavarokat meg nem lehet szüntetni és amíg egy átallános rendszeresítést életbe nem lehet léptetni, egybenmásban rendelkeztem.«12 Az »Öreg«-hez, Bemhez való viszonya lesz Csányi erdélyi működésének próbaköve, ez látszik már az első levelekből is ; a másik »öreg« nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy bírálatot ne gyakoroljon Bem különös hadvezetési módja fölött, amely Csányi Erdélybe érkezésének napjaiban kivételesen éppen kevés sikert hoz, és ez elég ok Csányinak arra, hogy az egész erdélyi 10 OHB 4107/1849. sz. 11 A febr. 3-i levelet 1. OHB 1512/1849. az. alatt, a kiáltványt Márki i. m. 430. s köv. 1. 12 A Kossuthhoz intézett febr. 6-i levelet 1. OHB 1708/1849. ez. alatt, a febr. 8-i jelentést u. o. 1789/1849. az. alatt.
