Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH BS CSÂNTI 645 tetteket erőszakoljon ki a hadvezetésből. Az első pillanatban felismerte a bécsi felkelésben a forradalmi népek szolidaritásának nagyszerű gesztusát, s azt az egyedülálló lehetőséget, ami a bécsiek felkelése révén nyílt meg a forradalom kiszélesítése és a magyar eredmények biztosítása számára. Fáradhatatlan agitációval, ragyogó érvekkel harcolt a támadó fellépés mellett nemcsak a katonai vezetők ingadozásával és Pázmándy gátló tevékenységével, hanem magával Kossuthtal szemben is, aki a kéthetes kiesés után csak akkor tudott ismét urává lenni a helyzetnek, amikor az erőviszonyok döntő megváltozása következtében a sikernek már csak igen halvány lehetőségei voltak meg. Kossuth csak a táborba érkezése után jött rá arra, milyen »kimondhatatlan felelősséggel tartoznak a nemzetnek, kik okozták, hogy seregünk a futamló Jellasichot nyomon nem követte.«27 Csányi az első napoktól kezdve tisztában volt ezzel és az álláspontja mindvégig megközelítette azt, amelyet Engels a fejlemények távolból való szemlélése és elemzése alapján fogalmazott meg : hogy a magyaroknak nemcsak becsületbeli kötelességük lett volna az érettük felkelt bécsi nép azonnali és hathatós megsegítése, hanem saját biztonságuk, forradalmuk jövendő sorsa miatt sem lett volna szabad elfelejteniük, »hogy Bécs az egyetlen előretolt állása a magyar függetlenségnek és Bécs eleste után semmi sem tarthatja vissza a császári csapatok előnyomulását Magyarország, ellen.«2 8 Csányin nem múlott, hogy ez nem történt meg idejében és sikerrel, ő pályájának ebben a szakaszában is az volt, ami korábban : a nemzeti függetlenség önfeláldozó harcosa, aki ekkor, ebben a kérdésben Kossuthnál is tisztábban látott és tőle telhetőleg igyekezett legyűrni a kitűzött cél elérése elé tornyosuló akadályokat. Kossuth a táborba érkezésétől, október 24-től kezdve összesen két hetet töltött együtt Csányival s ez az idő csak még jobban elmélyítette barátságukat, különösen attól kezdve, hogy közös reményeik romjain megkezdték az új honvédsereg felépítését. Mindketten azonos anyagból voltak gyúrva : a balsiker nem csüggesztette el őket, ellenkezőleg, csak fokozta eltökéltségüket, hogy még többet tegyenek a haza megmentése érdekében. Fokozta bizakodásukat, hogy úgy vélték, Görgeyben végre megtalálták a forradalom igazi hadvezérét, aki nem a formák, hanem a tettek embere s aki tudja, hogy a hadvezért nem a jogi formák, hanem a sikerek igazolják. Ez a hiedelem Görgeyvel kapcsolatban akkor indokoltnak látszott : Görgey egy áruló gróf felakasztatásával hívta fel magára a figyelmet ; a pákozdi csata után Mógáék haditörvényszék elé állítását követelte a siker kiaknázásának elmulasztása miatt ; Kossuth hosszú, személyes eszmecsere után azzal a megbízatással küldte a táborba, hogy a vezért ellenőrizze ; megérkezése napján a Csányi által ráruházott rögtönítélő hatalom birtokában felakaszttatott egy katonát, aki megtagadta a határátlépést ;29 az'utolsó haditanácsban egyedül ő állt Kossuth mellett, amikor a határátlépésről volt szó ; a csatában helytállt, fedezte a visszavonulást, elhagyott ágyúkat mentett meg. Kossuth elragadtatással írt róla a Honvédelmi Bizottmánynak, amikor fővezérré kinevezte s bizalma nem ingott meg benne az alatt a hét alatt sem, amíg november elején hármasban lerakták az önvédelmi harc folytatásának biztosítását jelentő új hadsereg alapjait. Csányi olyan 27 L. az OHB-hoz írt okt. 26-i levelét. (OL. OHB. 184011848. sz.) 28 V. ö. Engels, Fr.: Forradalom és ellenforradalom 184 .-ban 2. kiad. 136. 1. 29 Az erről szóló haditörvényszéki jegyzőkönyveket 1. OL. Rendezetlen 1848/49-es anyag, Csányi-iratok.
