Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

638 BAB.TA ISTVÁN sító országgyűlési határozat meghozatala után azonnal kézbe vette a Jellasics elleni hadműveletek irányítását is és hosszú hetek után ismét ő válaszolt Csányi utasításokat sürgető jelentéseire. Október 8-i első ilyen levelén még erősen meglátszik, hogy hosszú ideig távol volt és még nem kapcsolódott be teljesen az itthoni problémákba. »Az önök seregének mozdulataira nézve az országos honvédelmi bizottmány innen minden mozdulati részletekben . . . elhatározó irányt, utasítást nem adhat, politicai nézeteit az innen holnap indulandó Pázmándy Dénes képviselőházi elnök úr közlendi önökkel.« Tanácsai, utasításai is az óvatosságot hangsúlyozták elsősorban : vigyázzanak az előnyomulásnál, nehogy »az Austriából betörhető seregnek az út a Duna mellett az ország fővárosához nyiltan maradjon«, vigyázzanak, nehogy Jellasics dél felé elmeneküljön, nehogy a bécs-trieszti vasúton segítséget kapjon stb. »Uly sok féle possibilitások között a mozdulatokat lehetetlen irányozni — hangsúlyozta újból — csak annyit lehet bizonyosnak mondani, hogy mihelyt a győzelem valószínűségével ütközni lehet, ez a legpositivabb biztosíték.« S csak mellékesen hívja fel Kossuth a figyelmet arra a kötelezettségre, amit az a körülmény jelent, »hogy Bécs irántunk sympathiát mutatott«.7 Csányit közben egyre jobban tűzbe hozzák a Bécsből érkező hírek. A« Bécsből érkező hírek — írja október 8-án — hosszú ború után kideríték napjainkat.« Nem fél már bekerítéstől, délről jövő támadástól, Komárom elfoglalásától, s attól sem tart, hogy »az intimidáit Camarilla valami nagyobbszerű erőszakra merészeljen vetemedni«, mert »ha egyfelől seregeinket megosztjuk, másfelől az kétszeresen növekszik és Kossuth telkesítésének sikerült a tiszai igaz magyar fajtát felkölteni érdekünk védelmére«. »Amíg a dolgok fejlődnek, nehéz felettük az ítélet — elmélkedik arra utalva, hogy a bécsi forradalmat Jellasics közeledése robbantotta ki — így most beláthatja mindenki, hogy a sukorói visszavonulás, mellybe én késő estig bele nem egyeztem és végre is csak Kohlmannak engedtem, reánk nézve üdvös volt, sőt a fegyverszüneti csalás is a csalónak készítette el a sírját.« De gyorsabb haladást óhajt s határozott parancsokat kér, ugyanúgy mint másnap, amikor jelenti, hogy Jellasics átlépte a határt, a magyar sereg »ez utolsó napokban kettőztetett menetben sem tudta őt elérni s vele botrányos rablásaiért számolni.« Jelenti azt is, hogy Móga a képviselőház határozott parancsa nélkül nem fogja a Lajtát átlépni, »pedig a bécsi események után ügyünket pártoló becsületes német barátainkat nemzeti becsületünk és a lovagiasság megsértése nélkül a reactiónak fel nem áldozhatjuk.« Kéri tehát a bizottmányt, küldjön Mógának »táborunk teendője eránt« határozott parancsot. »Seregeink fáradtak, de folytonosan lelkesültek — fejezi be a levelet — óhajtva várjuk Pestről és Szőnyről erőnk növekedését, mire osztrák földön szükségünk leend, mert mindenütt, de különösen ott, a magyar fegyverek becsületét be kell bizonyítanunk.«8

Pázmándynak is ír és figyelmezteti, hogy úgy vezesse a dolgot, ahogy nemzeti becsületünk és hazánk haszna követeli.9

S közben lázasan szervez, megbízottakat küld Bécsbe, felderítőket az ellenség táborába, szervezi a határszéli megyékben a népfelkelést s mindent megtesz, hogy a sereg lelkes hangulatát ébrentartsa a döntő összecsapásig. ' A levél fogalmazványa OL. OHB 910/1848. sz., tisztázata Csányi-iratok 1271. rakt. sz. y 8 Csánvi két levelét 1. OL. Kossuth Polizei-Akten 128. sz. és OHB 1575/1848. sz. » L. OL. OHB 1586/1848. sz.