Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
634 BAB.TA ISTVÁN kel Kossuth a pákozdi csata napjaiban rá akarta bírni Batthyányt a fővárosba való visszatérésre és a kormányzatban való további részvételre.7 2 Hasonló tartalmú levelet írt Csányi aznap Batthyánynak is. Hangja ebben már csupa bizakodás, örül a nádor jöttének, mert úgy hiszi, nagy hatással lesz a népfelkelés talpraállítására s felveti, »nem lenne-e jó, most a kiskomáromi tábort megtámadni, tönkretenni, utánna a kanizsait és a muraközit s bemenni Horvátországba, Jellasichot pedig ereszteni, vagy pedig Horvátország helyett utánamenni Magyarországba.« Itt is, mint előbb az ütközetre alkalmas pozíciók felsorolásánál, az látszik, hogy Csányi — az egykori huszárfőhadnagy — nemcsak a polgári biztos, hanem a szakértő katona szemével is nézi a fejleményeket s elgondolásai, amelyeket felvet, az adott körülmények között katonailag is megfontolást érdemelnek. »Azt hiszem — írja tovább — ha azon lovassággal, mellyel bírunk és melly még táborunkhoz csatlakozni rendeltetett, még két zászlóalj gránátos adatnék, ha Jellasichnak csordáját meg nem verjük, akkor egy percig sem érdemli meg nemzetünk, hogy más jóravaló nemzetek sorába helyt foglaljon«. Dicsérettel beszél a katonaság lelkes hangulatáról : ha ezt jól felhasználják, a győzelem nem kétséges, »ha a kormány lemondása nem sodor bennünket örvénybe«, azért megismétli a kérést Batthyány felé is, hogy »ha már a kormány együttmaradni nem tudott, most legalább személyére nézve a kormányt kezéből ki ne eressze, mert kieresztvén, a következés ellenállhatatlan és Jellasichnak diadala csak akkor bizonyos.«73 Kossuth és Csányi kapcsolatának megmutatása lévén a célunk, nem folytatjuk tovább annak az emberfeletti munkának a részletezését, amellyel Csányi a pákozdi ütközetet megelőző tíz nap a hadsereg jó harci szellemét fenntartotta, erejét növelte, élelmezésének és lőszerellátásának gondjait megoldotta, a dunántúli népfelkelést megszervezte s mindezzel a korábbiakhoz képest egyenessé tette a győzelemhez vezető út utolsó szakaszát. Kossuth ekkor már a pesti feladatokkal birkózott : a szeptember 15-i fordulat után jó kezekben látta a hadsereg sorsát és azon dolgozott, hogy a kormányzati válságból kivezető útként forradalmi végrehajtó hatalmat teremtsen, hogy biztosítsa a képviselőház, a főváros és a hátország forradalmi elszántságát s végül, ami a legfontosabb, hogy országos méretű népfelkeléssel tegye biztossá a betolakodott ellenség pusztulását. Csányival hetekig nem vált levelet, kapcsolatuk megszakad s csak néhány hét múlva áll helyre ismét, amikor a Jellasicsot üldöző magyar sereg megtorpan a határátlépés formális jogi problémája előtt. A diadalmas pákozdi ütközet napja határnapot jelent Csányi kormánybiztosi működésében is. Ezzel az ütközettel zárul le kormánybiztosi tevékenységének első, legsikeresebb, eredményekben leggazdagabb szakasza. Elsőnek ismerte fel a Dráván túl keletkező, frissen szerzett szabadságunkat veszélyeztető mozgalmat, annak bécsi kapcsolatait és fáradhatatlan agitációval megteremtette vele szemben úgyszólván semmiből a drávai hadsereget. Elsőnek mutatott rá a császári hadseregtől örökölt parancsnokok és tisztek, a Hrabovszkyak és Ottingerek gyengeségére, megbízhatatlanságára, árulására. Kétízben leplezett le olyan árulást, amelynek sikere szétzüllesztette volna a 72 L. erre szept. 28-án Batthyányhoz intézett leveleit. (Az egyiket közli részben Horváth M. : Magyarország függetlenségi harcának története. Genf, 1865.1. h. 529. s köv. 1., a másikat 1. OL. OHB 2241/1848. sz. alatt.) 73 OL. Csányi-iratok 1273. rakt. sz.
