Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
622 BAB.TA ISTVÁN a miniszterelnök címére, még mielőtt Kossuth levelét kézhez vette volna — mellynél B. Kres könnyű lovas osztályáé nem jobb, és épen ilyen rossz a János dragonyosok, kik Jellacsics gyülevész csekély népe elől gyáván — Jel -lasics körútja alkalmával tett alkú következtében — Zanini gyalog osztályával együtt elvonultak, és hová? Hozzánk, hogy kebelünkben mindnyájan az árulásnak gyalázatos vétkét ismételhessék.« Közölte Csányi, hogy az új fővezért, Teleki Ádámot rávette már eltávolításukra, azonban jó lenne, ha miniszterelnöki parancs is jönne, hogy a szóbanforgó alakulatokat olyan messzire vezényeljék el, ahol már nem tehetnek kárt.4 6 Kossuth levelének vétele után azonnal értesítette őt is a folyamatban lévő intézkedésekről. »Az árulás előttem esméretes, az egyik ollyan, mint a másik — írja a felsorolt alakulatokról — ha el nem mozdíttatnak innén, Jellasics biztosan számolva rájok bejöhet.« »Én jóllehet nem vagyok felruházva rögtönítélő bíráskodási hatalommal — írja Kossuth biztatására, hogy erélyesen lépjen fel — mégis tudnám, mit kellene tennem, ha egy ezred lenne áruló, de mint mondom, egyik sem jobb a másiknál, mindegyiktől tarthatni, így kockáztatása nélkül az eredménynek nem szabad kísérletet tennem.« Csányi ezt a rövid levelet drávamenti útjáról, Istvándiból írta ; visszatérve Nagykanizsára, hosszú levélben számol be Kossuthnak a védővonal mentén tett tapasztalatairól s arról, hogy Jellasics feltétlenül be fog törni, ha számíthat az itteni császári alakulatok támogatására. »Én használom az alkalmat, tudomására juttatni, — írja erről Csányi — hogy mi kivánnók, hogy Pest ellen menjen, nem lesz szükség muszka hidegre, ő vissza soha nem térend embereivel.« Beszámolt hosszasan az Eszék biztosítására tett intézkedésekről, a nemzetőrök és újonnan érkezett honvédek felhasználásáról s mint mindig, most is pénzt kért : »Méltóztassék pénzekről rendelést tenni, se órája, se napja, hogy szétbomlik táborunk, ha nem fizethetünk, iszonyatosok a költségek.« A minisztériumnak Kossuth által kilátásba helyezett lemondása balsejtelmekkel tölti el : »Ha a ministerium lemond — írja — akkor. . . akkor. . . erről most hallgatok, elég harsányan fognak akkor a tények nyilvánulni.«47 A válság közeledtével, s különösen a miniszterelnök távolléte miatt, Kossuthra emberfeletti feladatok vállalása hárult, de ezek ellenére is fokozni tudta azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel Csányi ügyét már eddig is támogatta. Ekkor' Batthyány távollétében, már közvetlenül is hozzá kerültek azok az ügyek, amelyek elintézésébe korábban csak közvetve folyt be. »A méreg majd meg eszen — írja Csányi egyik korábbi sürgető levelére — hogy ha ki pénzt kér a haza szükségeinek fedezésére, én nyomban kiteremtem a pénzt s küldöm azonnal, de az útbani késedelem legyőzése tehetségemben nem lévén, nem repül olly hirtelen, mint óhajtanám.« Közli, hogy nagyobb összeget, 70—75.000 forintot indított útnak a drávai sereg szükségleteire, Csányinak a nemzetőrséggel kapcsolatos terveit olvasva pedig önkénytelenül is elárulja, milyen szerepet töltött be eddig is a minisztériumban, ha Csányi kívánságairól volt szó : »Sajnálom — írja — hogy nem vagyok mindenható, 46 Csányi aug. 31-ón kelt levelét 1. OL. 1848-as miniszterelnökség ein. 574. sz. 47 Csányi két levelét — aug. 31-óről és szept. 2-áról — Kossuth átküldte Szemerének, hogy intézkedjék az idegen katonaság eltávolítása felől. (L. OL. 1848-as belügym. ein. 893. sz.) A minisztérium lemondásáról már aug. 30-án azt írt® Csányi Szemerének, hogy az »azon keveseknek is meggyengíti lelki erejöket, kik mindenöket egész valójokkal készek a hazának áldozni«, s hogy az »Magyarország temetése, és temetése fölött diadala bel- ós külellenségeinek«. (U. o. 833. sz.)
