Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

606 BAB.TA ISTVÁN A Pesten maradást az a körülmény tette Csányinak kötelességévé, hogy ellenzéki barátai, Nyáry Pál és társai bevonták abba a munkába, amellyel a forradalmi megmozdulás továbbfejlődését és a közcsend megzavarását kívánták meggátolni. Azon már nem is csodálkozhatunk, hogy Csányi szinte ugyanazokkal a szavakkal ír a pesti forradalom jelentőségéről, jótékony hatásáról az ellenzék céljaira, korlátok között tartásáról és a nemesi vezetés megőrzéséről, mint amilyen nyilatkozatok Pozsonyban az országgyűlésen Kossuth szájából elhangzottak. A reformnemesség, élén Kossuthtal, szívesen támaszkodott Béccsel szemben a magyarországi népmozgalmakra, igazi forradalmat azonban nem akart s főleg nem szerette volna, ha a forradalmi szellem a parasztságot is hatalmába keríti. Ezért tekintené Csányi is »általános bajnak« a »Kárpátoktól Fiúméig« terjedő forradalmat és ezért működik tevékenyen közre abban, hogy a pesti mozgalmakat a törvényes mederben tartsák, örül, ha a hangulat nyugodt, aggódik, amikor a bécsi taktikázás nyomán a forradalmi mozgalmak hullámai újból magasra csapnak. »A nyugalom csalóka volt, itt ingatag téren állunk — írja ápr. 5-én Batthyány Károlynak — pedig a haza nyugalma jelen helyzetünkben egészen a főváros nyugalmától függ. .. Aggodalommal telt kebellel néz mindenki a jövő elébe. Isten kezében vagyunk, óvjon meg bennünket csüggedés ellen a remény. Borút derű szokott felváltani.«2 Pest azonban a pozsonyi kedvező fejlemények nyomán megnyugodott s Csányi minden valószínűség szerint Pozsonyba ment, hogy találkozzék a győztes ellenzék vezéreivel, immár miniszterekké lett barátaival és hogy résztvegyen az országgyűlés bezárásának fényes ünnepségein. Ezt bizonyítja legalábbis az a tény, hogy a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány, a megerősítés előtt álló minisztérium Pozsonyban április 10-én különleges feladattal bízza meg. Az ország különböző részeiből már a forradalmi márciusi napoktól kezdve egyre érkeztek a tudósítások arról, hogy a parasztság a maga igényeinek forradalmi eszközökkel igyekszik érvényt szerezni, lehajtja az uraság birkáit a közös legelőről, semmisnek tekinti a tagosításokat, amelyek a földesúr javára, az ő megrövidítésével történtek stb., másrészt, különösen a városokból, zsidóellenes kilengésekről is érkeztek hírek. A Dunántúl egyes vidékeiről is érkeztek ilyen jelentések, ezeknek lett a következménye, hogy Csányit, a vasmegyei alispánnal, Széli Józseffel együtt kiküldték »különösen Vas, és a szükség úgy hozván magával Zala, Veszprém, Soprony megyékbe avégett, hogy .. .a megtámadott személy- és vagyonbiztonságot helyreállítsák, felruháztatván teljes hatalommal mindazon erőnek és segedelemnek felhasználására, melyet a törvényes cél elérésére szükségesnek ítélnek.«3 A megbízólevelet Szemere fogalmazta, a döntés azonban minisztertanácson, Kossuth részvételével történt és feltehető, hogy maga Kossuth irányította a figyelmet a régi fegyvertársra. Egy szűkebb hatáskörű, egyetlen esetre vonatkozó, Pulszky Ferencnek szóló megbízatástól eltekintve ez volt az első ilyen jellegű kormánybiztosi megbízatás, Csányi tehát nemcsak hatáskörben, befolyásban, energiában és eredményességben volt első Kossuth kormánybiztosainak hosszú sorában, hanem az időrendi sort tekintve is. Csányi a minisztérium és az általa képviselt birtokos osztály érdekeinek védelmezőjeként lépett tehát akkor fel. Ez a meg-2 Ápr. б-i levél Batthyány Károlyhoz, u. o. 3 A megbízólevél fogalmazványát 1. OL. Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány Iratai, 265. sz. Az intézkedésnek Széli József jelentése szolgált alapul, aki arról számolt be, hogy Szombathelyen zsidóellenes kilengések voltak és hogy a parasztság körében is növekvő elégedetlenség, földesúrellenes hangulat észlelhető.