Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH É-i CSÁNYI 607 bizatás kiragadta őt a megyei politika szűk keretei közül, később országrészek, seregek teljhatalmú parancsolójává, majd miniszterré s végül a magyar függetlenség vértanújává tette. A két kormánybiztos első közös jelentése azonban nem sok eredményről számolhatott be s már április 15-én azt jelentették, hogy nem tudnak úrrá lenni a mozgalmakon, több karonai erőt kértek és főleg ezüst váltópénzt, hogy a nyugtalanságok egyik okát, a váltópénz teljes hiányát meg tudják szüntetni.4 A földfoglaló parasztok elleni, katonai erővel támogatott eljárás azonban nem tudta Csányít lelkesíteni, nem is* szívesen használt erőszakot tevékenysége során. »Sokhelyütt visszaszereztem én már a tiszteletet a megsértett törvénynek — írta egyik jelentésében a miniszterelnöknek — és még egy pálcaütés sem bélyegzi eljárásomat.« ' Mégis azon volt, hogy mihamarább megszabaduljon terhes megbízatásától. S amint teltek a napok, amint megbízatásának teljesítése közben beutazta a Dunántúl Drávától Sopronig terjedő részét, a szállongó hírek és a Dráván túlról érkező menekülők révén egyre világosabban kezdte látni, hogy a márciusi eredményeket nem a parasztság mozgalmai veszélyeztetik, hanem egy sokkal veszedelmesebb tűz, amfelynek lángjait a Dráván túl Bécs messzenyúló keze szítja. Május 18-án egy kiküldött emberének jelentése alapján beszámolt a miniszterelnöknek a május I5-i zágrábi magyarellenes tüntetésekről, amelyek soi'án a nádor és a magyar miniszterek képeit akasztófára függesztették. Erélyes fellépést sürgetett, mert ellenkező esetben »Horvátország veszve van és abban Magyarország sorsa is eldöntetik«. S a régen felismert veszély új, fenyegető feltűnése eszébe idézi a régi harcokat »a sokéves Cassandra szerepet«. »Bárminő vakmerőnek látszanék is ezen állításom -r- folytatódik a jelentés — ennek alaposságáról engem sok évi tapasztalásom győz meg. Én szólaltam fel először a honban az illirizmus veszélyes irányának érdemében, én írtam e tekintetben az első hírlapi cikket,6 folytonos figyelemmel kísértem számos évek során a horvátországi eseményeket, nézeteimet a következés igazolta. Ha méltóságod erélyessége meg nem menti a komoly korban honunkat a veszélytül, a drávántúli földön megásatik annak sírja«. »Vajha most, e nagy, e fontos időszakában honunknak ne lennék illy elaggott, illy rossz egészségű — sóhajt fel a levél végén — érzem, hogy tudnék tenni, de körülményeimben hosszasan nem bírom, azonban amíg lehet, teszek amit tehetek.«7 Az öregedő, beteg test szenvedései csak fokozódnak — az egészségi állapottal kapcsolatos panaszok Csányinak szinte minden levelében visszatérnek — az akarat, a lélek ereje azonban együtt nő benne a feladatokkal, a napról-napra fokozódó veszéllyel s Csányi ettől kezdve nem szűnik meg írásban, szóval, tettekkel agitálni a felkészülés érdekében. A minisztérium gépezete azonban ekkor még akadozva működik : Kossuth beteg, a Horvátországba kiküldött királyi biztos, Hrabovszky altábornagy tehetetlen, ingadozó s nem rendelkezik az erélyes fellépéshez szükséges katonai erővel sem. Csányi közben teljesen mellőzi eredeti megbízatását, a parasztmozgalmak megszüntetésére rendelkezésére bocsátott katonaságot a Drávához viszi, beutazza a határvidéket, mivel »a megszűnni nem akaró, 4 A két kormánybiztos ápr. 14-i és 15-i két jelentését 1. OL. MOI В 527., 631. sz. alatt. 5 Máj. 18-án, Nagykanizsán kelt jelentésében. OL. 1848-as miniszterelnökség ein. 270. sz.) 6 L. előbb, 603. 1. 28. jegyzet. 7 A máj. 18-i, fentebb említett jelentésben.