Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 601 Keglevich tárnokmesteren keresztül a dúsgazdag Ullmann és Frölich nagykereskedőkig a nagybirtok és a tőke tekintélyes képviselőit s hogyan alakult meg végül is a Gyáralapító Társaság, amelynek elnöke a nádor helyettese, Keglevich tárnokmester s amelynek vezetőségében konzervatív és haladó mágnások ülnek együtt a polgári tőke képviselőivel. »Eddig vagyunk — zárja be Kossuth a hosszúra nyúlt fejtegetést — mondjon rá kegyed áment, há jól oselekvénk, Istenre mondom, nem kis munka volt. Egy éve, hogy megírtam a »Kiábrándulást«, mikint szidtak, mikint piszkoltak.20 Én hallgattam, s mentem utamon. »Der erste Aufzug«. De ne hagyjanak el Kegyetek, engem a gyöngét s erőtlent ; vezessenek, tanácsoljanak, ha rosszul teszek, feszítsenek meg, de ha jót, pártoljanak. Mindenféle »clique« van a görbe világon s ezer ármány, ezer hiúság, ezer rosszakarat ; jó csak úgy lehetséges, ha azt hiszik, hogy sokan egyetértünk. Oszoljék él a képzelt nimbus, és jó éjszakát.«21 Csányi lelkesen lát a munkának s az elnöklete alatt működő nagykanizsai fiók rövid idő alatt az ország egyik első védegyleti szervezetévé lesz. .Pedig helyzete nem könnyű, az ellenség rosszakarata sok akadályt gördít az útjába. 1845 márc. 10-én Kossuthhoz írt levelében arról panaszkodik, hogy a Gyáralapító Társaság érdekében kifejtett toborzó munkáját rosszakaratú gyanúsítások zavarják. Ekkor már a kormány is nyíltan fellép a Védegylet ellen, •ttől azonban Csányi nem tart, ellenkezőleg helyes érzékkel ismeri fel, hogy a társadalmi haladásért folytatott küzdelemnek egyenesen használ az, ha. konkrét politikai harccal lehet összekapcsolni, mert a tömegek előtt is nyilvánvalóvá válik a társadatóii haladás és a nemzeti függetlenség kérdéseinek elválaszthatatlan kapcsolata. »A kormánytól a gyanúsítások hevében jót várni nem lehet — írta. fenti levelében Kossuthnak — azonban a rossznak is van jó oldala. Én megvallom, ha parányiságomat tanácsadásra méltatnák, minden bizonnyal inkább erőszakot, mint közömbösséget tanácsolnék a kormánynak. Mert ez utolsó esetben félő, hogy szalmatűzünk előbb elalszik, mintsem hogy melege valamit hasznunkra megérlelt volna, ellenben az ingerlést úgy tekintem, mint a tűznek folytonos élesztését és ez tartósságot biztosít. Nézetem helyességét nem vitatom, az illyen kisvárosi politicusok gyakran tévednek.« És a »kisvárosi politicus« ennek a levélnek a befejező soraiban is kimutatja, mekkora erővel hat rá Kossuth, mennyire vezérének tekinti, s mennyire hisz abban, hogy Kossuthot a sors nagy feladatok véghezvitelére szemelte ki. »Áldja meg az Isten Önt egészséggel — írja neki — erre most a honnak legnagyobb szüksége van, betegség vagy visszalépés Önnek részéről halálosan sújtaná a gyenge kezdetet. Én Önnek intéséhez képest ébresztek, élesztek kit kit a kitűrésre, vajha a szép, a nagy terv sikerülne, bizon bizon mondom, nem tudom, váljon a magyar hon-e, avagy Fejedelmünk utódi tartozzanak egykor Ön emlékének nagyobb hálával?«22 A védegyleti mozgalomért folytatott harc természetesen nem az egyetlen terület volt, amelyen Csányi igyekezett támogatni Kossuth reformkori harcait. 80 A cikket Kossuth a Pesti Hirlap 1843 dec. 7-i számában írta. Az adó kérdésének bukása után ebben fejtette ki, hogy törvényhozási úton nem lehet előre haladni, s ezért a jövőben társadalmi úton, az egyesületi eszme népszerűsítésével harcol a szükséges reformokért. 21 Kossuth dec. 24-én Pesten kelt s. k. levelét 1. OL. Csányi-iratok. 1283. rakt. sz. 22 Csányi Kanizsáról írt, 1846 márc. 10-én kelt levelét 1. OL. Csányi-iratok, 1282. rakt. sz.
