Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH ÉS CSÄNYI 599 »Itt a kalmárok — írja — kik Bécsben hitellel bírnak s azt kezdetben nálunk feltaláltatni nem hiszik, ellenünk dolgoznak, mert a bukástól félnek . . . Ismét mások kételkednek a honi cikkeknek kellő mennyiségbeni kaphatásán és határozatlanok, Bécs vagy Pest felé induljanak-e«. Megküldi Csányi az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét is, felvet egy sor szervezeti problémát és helyesen látja meg, hogy a Védegylet sorsa az erős központi vezetés megvalósításától függ. »A vidékbeli biztosságok ne összpontosuljanak-e egy megyei központi biztosságba?« — veti fel a kérdést, de meg is adja rá a választ : »Ezzel igaz, kevesülne a pesti központi igazgatóságnak tömérdek munkája, de mégis Isten mentsen ettül, mert előre látom, hogy illyen vidékbeli biztosságok egy megyében központosulva, csakhamar autonómia színt fognának magukra ölteni«. Csányi ismeri a megyei nemesség ingadozó természetét, de ismeri már Kossuthot is annyira, hogy képesnek tartsa a nagyjelentőségű vállalkozás sikerre vitelére. »Az Istenre kérem önt — kéri levele befejező soraiban — eszkezelje roppant lelki erejével, bölcseségével és nagy hatásával, hogy a megkezdett óriási következményű terv el ne bukjon, én gondolni is irtózok azon szörnyű eredményre, melly a szerencsétlen esetben honunkra bekövetkezne.«18 Csányi levele jó alkalmat nyújtott Kossuthnak arra, hogy hosszú, nyolc oldalas válaszlevelében mondja el Csányinak mindazt, amivel a lelke ezekben a hetekben, a szervezésnek, a tervkovácsolásnak, az első sikereknek ebben a forró időszakában csordultig telve volt. Éjjel írta a levelet, »roncsolt szeme káprázott az éjjeli mécsnél s közbajtól, örökös küzdéstől és házi élelemgondtól fáradt tagjai rövid nyugalomra vágytak,« de azért fáradhatatlanul rótta egymás alá a sorokat, nemcsak azért, mert szárnyaló fantáziája ragadta előre a színes jövőbe, hanem azért is, hogy Csányit, akiben harcos ellenzéki múltja alapján a leghasznosabb munkatársat látta, minél erősebben lekösse a nagy ügy szolgálatára. »Isten áldása szállja meg önt — írta neki — hogy kipótolhatlan erélyét s mindazt, mit Önben tisztelünk, nem voná meg a hontól, nem voná meg Zalától, a munka és cselekvés e napjain ; mivé lennénk, ha azok, kiknek leikök szintolly erős, s jellemök szilárd, mint szívok nemes, tiszta és hű, veszteglésben hagynák nyugodni azon befolyást, mellyet egész yidékekre gyakorolhatnak. Mégegyszer : az Isten áldása szállja meg Önt. Csuzytól s másoktól igazán örömmel hallám Kegyetek intézkedéseit, annál nagyobb örömmel, minél erősebben meg vagyok győződve, hogy az associatio eszméjében kell keresnünk az üdvöt, ha van még számunkra üdv ; s hogy ezt Kegyetek a politicai elvrokonság, a politicai jellem terére is átültették, olly cselekvény, mellynek — jól mondja Ön — az egészre nézve dús eredménye lehet.«19 Ez az első, ragyogó levél azoknak a hosszú Csányihoz írt Kossuthleveleknek a sorában, amelyek ettől kezdve, de különösen a forradalom és szabadságharc drámai hónapjaiban melegségükkel és leplezetlen őszinteségükkel kiemelkednek Kossuth leveleinek ezrekre menő tömegéből. Ugyanolyan 18 Csányi 1844 dec. 8-i levelét 1. OL. Vörös Antal-gyüjt. 72. sz. 18 Ez az utalás Csányi fentebb ismertetett levelének arra a mondatára vonatkozik, amelyben Csányi bizonyos, a levél vivője által élőszóban ismertetendő intézkedésre céloz. Világos Kossuth leveléből, hogy az intézkedés a Védegylettel kapcsolatban az ellenzék politikai elveit vallók egyesületbe tömörítésére vonatkozott. Talán a haladó szellemű ifjak egyesületének megalapításáról lehet szó, amelyről (Burschen-Verein), mint Csányi befolyása alatt álló csoportról, később a titkos jelentések is megémlékeznek. (V. ö. OL. Informationsprotocolle 1846 márc. 3-i ülés.)
