Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH ÉS CSÄNYI 597 munkákra, újoncozásra, a ló- és selyemtenyésztés állapotára stb. »Legyünk munkások a nemzeti jövendő kifejtésében« — kérte Kossuth és Csányinál nem talált süket fülekre.1 1 Ettől kezdve Kossuth és a Pesti Hirlap szellemében munkálkodott a »nemzeti jövendő kifejtésén«, nemcsak azáltal, hogy tudósításokat és cikkeket írt, hanem azáltal is, hogy megyéjében igyekezett megmunkálni a talajt Kossuth kezdeményezései számára. Nincs helyünk itt arra, hogy részletezzük, hogyan hódította meg a Pesti Hirlap programmja az ország törvényhatóságait s köztük az elsők között Zala megyét, amelynek középnemesi rétegét Deák ellenállhatatlan logikája mellett elsősorban Csányi szenvedélyes agitációja állította a kossuthi érdekegyesítés zászlaja alá. Eléggé ismeretes az is, hogy a feudális korlátok eltávolításában elsősorban érdekelt birtokos középnemesség a "haladásért vívott harc első nagy erőpróbájára, az 1843/44-i országgyűlésre erősen haladó szellemű követutasítást készített, amely Kossuth érdekegyesítési programmjának számos lényeges pontja mellett magáévá tette annak központi követelését, a nemesek megadóztatását, a háziadó elvállalását is. A haladás ellenségei azonban nem voltak tétlenek. A követutasítást tárgyaló megyegyűlésre a maradi párt mozgósította az »adómentesség koldus privilégiumához«, mint kiváltságos helyzetének utolsó jeléhez12 féltékenyen ragaszkodó vagyontalan bocskoros nemességet s még az akkori, kiélezett viszonyok közt is példátlan megfélemlítési hadjárat után az 1843 április 4.-i gyűlésen a megye garázda, felizgatott kisnemesi tömegeinek felvonultatásával megbuktatta az utasításnak ezt a pontját. Csányi, akinek Deákkal együtt szívügye volt az utasítás, hiszen a megalkotásában is oroszlánrészt vállalt, elkeseredetten harcolt a megye becsületének helyreállításáért, Deák pedig visszavonult : Zala megyében nem is vállalta a követséget és az »Istenre és barátságuk szentségére« kérte Kossuthot, ne engedje, hogy más megyében még csak szóba is hozzák megválasztását.13 Csányi hiába igyekezett Deákot cselekvésre, erélyes fellépésre bírni s végül a Pesti Hírlap részére írt egyik tudósításában megtámadta, »gyöngének, oktalanul makacsnak s character gyarlónak« nevezte. A két fegyvertárs között Kossuth teremtett békét ; Csányihoz írt levelében védelmébe vette Deák magatartását, figyelmeztette Csányit, hogy »a közügy előtt minden személyes érzelemnek háttérbe kell vonulni«. »Nyer-e, vagy vészit a közügy, — kérdezte Csányit — ha Önök most Deák ellen kikelnek ? Olly bővében vagyunk-e a tiszta lelkiismeretű honfiaknak, hogy nekünk, még ha logice hibázott is, de tiszta, szeplőtlen, jó lélekkel hibázott volna is elvbarátaink legkitűnőbb individualitása, in propria viscera sevire szabad legyen?«14 Csányi engedett, a támadás nem jelent meg, de Csányi is elkedvetlenedett és visszavonult a megyei politikától, míg csak az országgyűlés végén Kossuth újabb mozgósító kezdeményezése a cselekvés terére nem szólította. Az 1843/44.-i országgyűlés lefolyása látszólag azokat igazolta, akik már az előkészületek során borúlátóan nyilatkoztak kilátásairól. Az adó ügye elbukott, vele a haladó programm többi lényeges kezdeményezése is. 11 A felszólítás Csányinak küldött, Kossuth által aláírt példányát 1. OL. Csányiiratok, 1283. rakt. sz. 13 Kossuth' nevezi így a nemesi adómentességet abban a levélben, amelyben önmagát birtoka után önként adó alá veti. (A levél s. k. eredetije Komárom—Esztergom megye levéltárában van.) 13 Deák levelét a zalai gyűlés lefolyásáról 1. OL. Vörös Antal-gyüjt. 80. sz. 14 Kossuth 1843 szept. 15-i levelét Csányihoz 1. OL. Csányi-iratok 1282. rakt. sz.
