Századok – 1952

Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509

588 SZABŐ ISTVÁN támaszkodva utasította vissza Kossuth március 29-én a királyi leiratokat az országgyűlés elegyes ülésében. Az úrbér megszüntetését illetőleg kijelentette : nem hajlandó semmiféle tárgyalásba bocsátkozni, legfeljebb kiáltványban kérhetné az országgyűlés a felszabadult jobbágyságot — hazafiúságára hivatkozva — arra, hogy a közjólét szempontjából nyújtson segédkezet a földek — t. i. a robotmunkától eleső nemesi földek — mostani tavaszi megműveléséhez. Bernáth Zsigmond ungi követ ezt is elvetette, hangoztatta, hogy többé nem lehet kegyelmet osztogatni s kimondta, hogy a legutolsó házatlan zsellér egy csepp vérét sem adja azoknak összes véréért, kik ezen iratokat koholták. Madarász László is úgy nyilatkozott : veszélyes a népet arra felszólítani, hogy szíveskedjék még robotolni, itt többé nem a 300 000 aristocrata, hanem a 12 milliónyi nép érdekéről van szó. A Szentkirályi Mór által szövegezett határozatban, amelyet a főrendek is engedelmesen magukévá tettek, kijelentették, hogy az úrbéri viszony nem érinti a fejedelmi jogokat s miután az úrbér megszüntetését »tisztán, határozottan és egyhangúlag« kimondták, »ettől semmi szín alatt« nem állnak el, újabb tanácskozás szükségét tehát nem látják, hanem a törvényjavaslatot a király által helyben hagyottnak tekintve, annak »semminemű változtatásába vagy f ganatosításának felfüggesztésébe bele nem egyeznek«. Hasonló élesen utasították el a pénz- és hadügyi követeléseket s Bécsben engedni kellett a nyomásnak : a király végül is elfogadta a javaslatokat.313 Az utolsó rendi országgyűlés sarkalva Kossuthtól, hogy semmi új tárgyat ne vegyen többé fel, a zárókövet illesztgette már a rendi országgyűlések sokszázados történeti pályája után, amikor utolsó napjaiban újból napirendre került a jobbágyügy. A hevenyészett úrbéri törvények valójában kerettörvények voltak s a gyakorlatban sok-sok esetben eligazítás nélkül maradtak az emberek. A legtöbb tanácstalanság a körül volt mindjárt keletkezendő, hogy mit kell az eltörölt »úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok« alatt érteni. Tudjuk, hogy ez a kérdés az egyik legerősebb rúgója lett az 1848-ban országszerte feltámadó parasztmozgalmaknak. De a kérdés a gyakorlatban jelentkezett már most az országgyűlés végnapjaiban a törvény szentesítése előtt is. A megyék a törvényjavaslatot kihirdetve, különféleképpen kezdték az »úrbér« rögtön előlépő kérdéseit magyarázni. Zemplén megye — a hegyaljai szőlők ura — olyan határozatot hozott, hogy a szőlődézsma nem tekinthető úrbéri tartozásnak s határozatát megküldte Batthyány miniszterelnöknek, aki viszont az országgyűléstől kért felvilágosítást, hogy a szőlők az úrbéri törvény' hatálya alá esnek-e. Április 6- és 8-án vitáztak az országgyűlésen a kérdésről. A földesúri érdek természetesen az úrbér fogalmának szűkítését kívánta. A szőlők révén előkerült az irtványföldek kérdése is. Végül is abban állapodtak meg, hogy nem készítenek már új törvénycikket — az országgyűlés bezárása küszöbön y olt — ehelyett országgyűlési határozatot hoznak az úrbér mikénti magyarázata felől. A határozat az úrbériség ismérvét igen jogiasan, de az elkövetkezendők szerint éppen nem vitathatatlanul abban jelölte meg, hogy a birtok elvehető volt-e a földesúr által a jobbágytól »rendezési per«, illetőleg »kibecsültetés« nélkül vagy nem. Az előbbi esetben majorsági, az utóbbi esetben úrbéri a4S

Az országgyűlés tárgyalása: Pesti Hirlap, 1848 ápr. 1. (16. sz.) ; Budapesti Hiradó, 1848 márc. 30. (399. sz.) ;. Karok naplója 198—199. 1. ; Főrendi napló 449 — 450. 1. ; Kossuth felszólalásai külön is : Barta István i.m. i t.l—7 2. 1. ; a határozat : Az 1847/48. évi országgyűlés irományai. 132. sz. 126. 1.