Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 589 birtokról van szó. Ez a megszorító magyarázat alkalmas volt arra, hogy jobbágyszőlőket és jobbágyirtványokat elüssenek a jobbágyok kezéről s megpecsételte végleg a majorsági földön jobbágykodó parasztok sorsát. Róluk most nem is esett már szó : nyilvánvaló, hogy a veszett fejsze nyelét kereső birtokosok minden maradékért, amit a nagy partomlásból megmenthettek, így éppen a majorsági jobbágyok földjéért nagyon síkra szálltak volna, hiszen — mint láttuk — március első felében még azt sem engedték meg a rendek, hogy a majorsági jobbágyok saját pénzükön megválthassák a szolgálatoktól földjeiket. Kossuth a vitában csak egy ízben szólalt fel. óhajtotta, hogy a »jelen szerencsés átalakulás mindenütt gyakorolja a jó hatását, főleg a szegény népnél«, ezért törvényben kívánta volna biztosítani, hogy az úrbéres zsellérek minden elkülönítő per^ nélkül is kivehessék illetőségeiket a még elkülönítetlen földből. Törvény nem lett indítványából, ekkor már a törvények április 11-ére kitűzött ünnepélyes kihirdetésére készültek.314 A jobbágyfelszabadítás törvényeinek létrehozatalán végigtekintve, meg tudjuk utólag állapítani, hogy ez a munka kezdettől fogva a gyorsaság, sőt hevenyészettség, az utolsó napokban pedig sokszor már az elnagyolás és megfontolatlanság jeleit viselte magán. Kossuth mintha maga sem feszítette volna végig egyformán a húrt s a döntő harcot megnyerve, mintha a részletkérdésekben itt-ott könnyen visszavonult volna. Azonban sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Kossuthnak a szabad földet és szabad embert követelő szózatai eddig pusztában kiáltott szavak voltak a hatalommal szemben, hogy az 1847/48. évi országgyűlésre a megyék a földesúri kötelezésnek előbbhaladást alig jelentő elvének törvénybe iktatására sem igen adtak engedélyt s hogy Kossuthnak a forradalmak termékeny napjaiban is e birtokos nemesi országgyűléssel kellett együtt dolgoznia, mert nemcsak a polgári haladásért, hanem — talán még döntőbb hangsúllyal — az önálló magyar államért is küzdve, az erdekegyesítés helyett nem óhajtott olyan érdekharcot, melyben a bécsi hatalom mindenképpen szövetséges lesz. Ilyen viszonyok között Kossuth »hol a liberális nemesi réteg mérsékletét képviselte a nép felé, hol a népi radikálizmus szószólója volt a nemesi réteg felé, de mindig a polgárosodásért síkraszálló nemesség és a nép közös harcának volt a képviselője és megtestesülője«.345 Az országgyűlés március első felében még a régi utakon lassan botorkált az örökváltság felé s március 18 án már megszavazták a feudális jobbágyrendszer eltörlését éjféli ülésben, amely kísértetiesen emlékeztetett a francia 1789 augusztus 4-ének éjjelére, a harmincas évekbeli Kossuth végső érvére. Most az eredmény, amit a jobbágyfelszabadítás törvényeibe foglaltak, minden fogyatkozásai ellenére nem csupán az eddigi eredményekhez, sőt a kitűzött 844 A tárgyalás : Budapesti Hiradó, 1848 ápr. 8, 13, 14. (807, 811, 812. sz.) ; Karok naplója 231. 1. ; Főrendi napló 539 — 540. 1. ; Barta István i. m. 737.1. ; az országgyűlési határozat: Az 1847/48. évi országgyűlés irományai 208. sz. 187 — 188. 1. 346 Révai József i. m. 189. 1. — Szabó Ervin i. m.-ben nem vonta vizsgálódásai körébe Kossuthnak a negyvenes években a szabad földért folytatott küzdelmét s a küzdelemben feltárult anyagi és politikai nehézségeket, de nem ismerte az 1847 48. évi országgyűlés politikai erőviszonyait, közelebbről az örökváltság kérdésének helyzetét sem, egyáltalában figyelmen kivül hagyta az állami önállóság s e végből az érdekegyesítés követelményeit is, így kevés megértéssel nézte Kossuth engedményeit, taktikai lépéseit s az érdek egyesítésére irányuló törekvésében sokszor a nemesi érdekek szolgálatát vélte megállapíthatni. Nem vetette össze a magyar jobbágyfelszabadítást az európai jobbágyfelszabadításokkal sem. Egyébként becses munkáját e negatív úton nem követhettük. 6*
