Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH És A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 585 Kossuth, aki elérte reményei maximumát, az immár »kétségbeesésében sodródó, de nemzeti rendszerének kivívásában nélkülözhetetlennek tartott nemességet megnyugtatni akarta s e célból a nagy lényeget nem érintő kisebb engedményektől nem vonakodott többé. Kossuth gondolataként került a törvényjavaslatba a kincstári fekvő javaknak az államkötvények fedezetéül való lekötése s ezekre kölcsön felvétele vagy azok eladása is. Pillanatnyilag ugyan nem látszott éppen valószerűnek sem a kölcsön felvétele, sem a javak eladása — valójában csak idegen tőkések jöhettek számba — viszont a megoldással Kossuth az állami közbevételeket az úrbéri államadósság törlesztésének és a kamat fizetésének terhétől mentesítette volna. így a jobbágyság anélkül tehette volna szabad tulajdonává a földet, hogy az állami terhek reájutó hányadából közvetve is esett volna valami a földesúri kárpótlásba, viszont — ez a dolog másik oldala — a birtokosoknak sem kellett volna a maguk kifizetéséhez hozzájárulni.337 A javaslat vitájában Kossuth nyíltan szólt azokról, akiket a törvényhozás eddigi intézkedései nem nyugtattak meg s az ingerültséget arra használják fel, hogy »hazánk szerencsés átalakulását gátolják«. Az elégedetlen birtokosokat kellett érteni s Kossuth megfenyegette őket, hogy a nemzet el fogja őket tiporni, de azokhoz is volt szava, akik alaptalanul attól félve, hógy nem kapnak kármentesítést, meg akarnák nyirbálni a törvényt : a mostani mozgalmat elfojtani, az »uralkodó szellemet ágyúkkal agyonlőni nem lehet«. Másrészről azonban azt is kijelentette, hogy a kormány a kárpótlási igéret beváltásához lételét kötötte, mert arra van szükség mindenekelőtt, hogy minden erőt és érdeket megnyerjenek. Az alsó tábla a mármár ködbevesző kárpótlás valóra válásának biztosítékait megelégedéssel fogadta, viszont Madarász László a javaslat ellen vetette, hogy az országgyűlés nem az egész nemzet közvéleményét képviseli s »a nemzet vagyonáról rendelkezni nincs felhatalmazva«. Madarász ezért tiltakozott az állami fekvő javak rögtöni eladása ellen, azonban a fedezetül való lekötéshez ő is hozzájárult. Az alsó táblát követőleg a főrendek is elfogadták nagy vita után a javaslatot, csupán — még bizonyosabbak óhajtván lenni kárpótlásuk felől — azt kötötték ki, hogy ha a kárpótlási tőke kielégítésére az állami fekvő javak nem lennének elegendők, zálogul szolgáljon minden egyéb kincstári és országos jövedelem is. így is küldték a törvényjavaslatot szentesítésre és így lett az törvénnyé.338 A földesúri kárpótlás pótlólagos tárgyalása alkalmat adott az országgyűlés tagjainak, hogy az úrbériség megszüntetésének újabb kérdéseit vessék fel törvényes szabályozás céljából. Az alsó tábla kerületi ülésében március 23-án Babarczy Antal azokra a községekre nézve kívánt rendelkezést, amelyek az előző években örökváltsági szerződést kötöttek s a váltság egy részét már meg is fizették. Azt kívánta, hogy a befizetett összeg ne legyen a földesúrtól visszakövetelhető s hogy a hátralevő összeget újabb becslés nélkül az állam biztosítsa a szerződésnek megfelelően. A konzervatív indítványozó tehát a földesúri érdeket kívánta biztosítani. Arra sem ő, sem mások nem 337 Mint Szentkirályi Mór a vita során mondta : más forrás nincs, mint az adózók zsebe vagy a kincstári javak. 338 A törvényjavaslat: az 1847/48. évi országgyűlés irományai 85. sz. 101. 1. ; a tárgyalás: Pesti Hirlap, 1848 márc. 29. (13. sz.); Budapesti Hiradó, 1848 márc. 23, 25. (793, 795. sz.) ; Karok naplója 186, 187, 189. 1. ; Főrendi napló 403-407. 1. Kossuth felszólalásai külön is Barta István i. m. 689 — 690. 1. ; a törvénytárban a XII; t. cikk.
