Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
586 SZABŐ ISTVÁN gondoltak most, hogy ha az ország jobbágyságának zöme váltság fizetése nélkül nyeri el szabadságát, az osztó igazság szerint az örökváltságos helységeket és parasztokat szintén mentesíteni kell a szerződés kötelezései alól, sőt nekik az eddig fizetett összegért kárpótlás jár a kárpótlást viselő államtól, bár az ilyen helységek — főleg mezővárosok az Alföldön — és parasztok a jobbágyság fizetőképes felső rétegéből kerültek ki. Kossuth az indítvány ellenében foglalt állást, a kérdést olyan részletnek minősítette, amely az általános elvek nyomán úgyis teljesedésbe megy, az indítvány elfogadásával a »rablás kapu«-ját látta kinyitva, mivel alkalmat adna arra, hogy — ez nem volt éppen valószínű — a földesurak és a jobbágyok kezet fogva hamis szerződéseket koholjanak az állam megtévesztésére. Amikor Babarczy tovább ostromolta, kijelentette, hogy abból ugyan semmi sem lesz, hogy az ilyen helységeknek a földesurakkal visszafizettessék a már általuk felvett összeget, de a jobbágyokat sem fogják exequálni. A kérdés az alsó tábla országos ülésén is szóba került s Bónis Sámuel indítványára kimondták, hogy az ilyen szerződéses ügyekről a minisztérium gondoskodjék. Ám a főrendek nem nyugodtak meg ennyiben, hanem a megváltakozott községekre, sőt ezenkívül az úrbéres birtokok haszonbérleteinek rendezésére, a faizásnak az első törvényjavaslatban változatlanul fenntartott haszonvételére és a függő úrbéri perekre nézve is törvényjavaslatokat kívántak. Az alsó táblán ezek kapcsán robbant ki az alkotmányozó rendi országgyűlés egyik legizgalmasabb jelenete. Az alsó tábla kerületi ülésén március 24-én ugyanis megbízták a megváltakozott helységekre vonatkozólag a kérdés rendezését előző napon szintén sürgető Tomcsányi János Békés megyei, a többi kérdésre nézve pedig Tarnóczy Kázmér Nyitra megyei követettörvényjavaslatok készítésével/39 Másnap,25-én,Taínóczy kinyomtatva bemutatta törvényjavaslatát s ebben az erdő és legelő kérdésein túl előrántotta a figyelmen kívül hagyott szőlő- és irtványkérdést is. Tarnóczy javaslatát nem ismerjük, de a vitából következtetni tudunk arra, hogy a szőlő-és irtványföldet — kivéve az úrbériség fogalma alól — továbbra is a földesúr szabad joga alatt kívánta volna hagyni s talán a legelő és erdő kérdésében is a földesúri jogot szélesítette volna. Kossuth keményen támadt a javaslatra s kijelentette, hogyha azt szakaszonként is tárgyalás alá veszik, »nincs többé erő, mely az ország lángbaborulását megakadályozza«, mert amit egyszer megadtak a jobbágynak, azt visszavenni nem lehet s ha a javaslatot elfogadják, azonnal leteszi miniszteri állását. Erre a konzervatívok is megegyeztek abban, hogy a javaslatot tárgyalás alá sem szabad venni, Madarász László pedig egyenesen kimondta, hogy ellenforradalom nyomait látja az országban, »furcsának tartja, hogy a rendek nagylelkűségről beszélnek, holott az európai viszonyok s az ország állapotából kifejlett kénytelenség ragadta az országgyűlést oda, hova a törpe maga erejével felemelkedni nem tudott«, nincs többé erő, mely a törvény jótékonyságát kijátszhatná. Tarnóczy végül is visszavette és széttépte javaslatát, a nyomtatványt megsemmisítettnek nyilvánították s megszívlelve Kossuth intelmét, hogy a javaslat ne kerüljön ki az dtszágba, hiánytalanul meg is semmisítették, erre a kerületi ülésnek éppen ezen a napon elnöki székében ülő Széchenyi István adott példát a nyílt színen. Végül is megint Szentkirályi Mór fogalmazott javaslatot az összesítés, tagosítás, a legelőelkülönítés és a 339 Most általában mindenik követ egyszersmind jegyző és saját indítványait és eszméit formulázva szokta bemutatni — írta ezek kapcsán a Pesti Hirlap, 1848 márc. 30. (11. sz.)
