Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
576 SZABŐ ISTVÁN ben »a parasztok közt lázongás nyomai mutatkoznak«.292 Lónyay Menyhért beregi követ pedig március 15-én írta naplójába, hogy atyja már 10-én elmondta aggodalmait a jövő felől, félelmeit a parasztlázadástól, március 20-án azt jegyezte fel, hogy a pesti forradalmat nem tekintették oly nagy fontosságú dolognak, mint a bécsit, de ő megijedt azon gondolattól, hogy »e mozgás a föld népére is kiterjed« ; amikor pedig már magszavazták a törvényt s ezt — mint látni fogjuk — kiáltványban mindjárt közölték is a néppel, Lónyay 24-én azt jegyezte fel, hogy a gyors elfogadásra és a kiáltványra »a panique-nak bizonyos neme indított, melyet a mindenünnen jövő nagyobb részt alaptalan hírek okoztak, sokaknál a Petőfi valóban veszett verse.«293 A főrendi tábla fiatal ellenzéki tagja, báró Podmaniczky Frigyes pedig — még március 15-e előtt — írta naplójába, hogy »Magyarországon jelenleg 15 000 embernyi hadsereg létezik ; ha mindazokra gondolunk, amelyek Európaszerte történnek, borzadály fogja el az embert ama lehetőség képzeletére, hogy egy meggondolatlanul kitörő mozgalom milliók szerencsétlenségét és bukását okozva, megsemmisítené vagy legalább is hátravetné hosszú időre reformtörekvéseinket.«28 4 Egy konzervatív követ írta március 24-én kelt levelében, hogy parasztlázadástól fél, mely anarchiába sodorja Magyarországot.29 5 Vukovics Sebő is megörökítette, hogy március 15-e után »bizonyos félelem a nép fellázadásától villámlott akkor át az egész országon.«59 3 Gorove István március 18-án Temesvárról Kossuthnak írta, mindenre elkészültek, hogy szerencsésen keresztülmehessenek »ama crisisen«, mely a parasztság irányában reájuk vár.297 Ugyanazon a napon báró Perényi Zsigmond ellenzéki főrendnek Pestről írták, hogy »szívszorongva halljuk, hogy oda kin Monoron s tán máshol is zavarodnak már a parasztok is«.298 A parasztok felkeléséről szállongó és elsősorban Pozsony, a politikai központ felé áramló hírekben szó volt egy — közelebbről Rákoson — gyülekező paraszttáborról is s e hírben valójában összeszövődött a pesti forradalom és a parasztfelkelés. Ez a hír elsősorban Petőfi Sándor naplója nyomán ment át utóbb a köztudatba. Petőfi március 24-én feljegyezte naplójába : »az úrbért eltörülte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijjedségből, nem tarthat rá számot. A tekintetes karok és rendek s a méltóságos nem t'om miféle főrendek azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egyetemben s ezen kellemes meglepetés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az úrbért azonnal eltörülték.«299 A rákosi felkelő parasztsereg alaptalan, de riasztó híre valóban riasztgatta Pozsonyt . Az országgyűlési ifjúság egyik tagja írta utóbb a márciusi napokról, hogy »egész áldott nap híreket hajhásztunk, kaptunk olyan újságot is, hogy Pest alatt a Rákoson százezer ember csődült fegyver alá s hogy ezen népsereg a lengyel forradalom-292 V. Waldapfel Eszter i. m. 102. 1. 293 Lónyay Menyhért naplója. Közli Kónyi Manó. Bud. Szemle 1806. évf. 86. k. 43, 45. 48. 1. Petőfi: A mágnásokhoz c. versére történik utalás, a vers márc. 11-én jelent meg. 294 Báró Podmaniczky Frigyes i. m. II. k. 224. 1. 295 Károlyi Árpád i. m. 47. 1. 296 Vukovics Sebő i. m. 88. 1. 297 V. Waldapfel Eszter i. m. 117.1. 298 U. o. 124. 1. 299 Petőfi Sándor összes művei V. k. Pest, 1895. 425.1.
