Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 569 újból tárgyalás alá veendő volt. Az alsó tábla Kossuth javaslatára február 29-én valóban új napirendjére tűzte a kérdést március 2-ára s Kossuth még március 1-én, tehát az események sodrában is arra utalt, hogy 2-án vagy 3-án a kérdés az alsó tábla elé fog kerülni.268 Közbejött azonban Kossuth március 3-i beszéde és felirati javaslata. Az előző napon Kossuthnál a liberális és konzervatív vezetők közös értekezletet tartottak s ezen a másnapi indítvány fővonalait kitűzve, a kormányhoz befutott titkos jelentés szerint kimondták, hogy »a robot és tized megváltását életbe kell léptetni«.269 Nehéz volna ma már megállapítani, hogy e valójában kifejezéstelen szövegezés mögött mi volt a szándék s nem sokkal jutunk előbbre Kossuth március 3-án előterjesztett felirati javaslata alapján sem. Kérdésünkre nézve ugyanis itt is csupán ennyit olvashatunk : »elhatároztuk, hogy az úrbéri viszonyokból kibontakozást kármentesítéssel összekötve eszközöljük s ez által a nép és nemesség közti érdekeket kiegyenlítve hazánk boldogságának gyarapításával felséged trónját megszilárdítjuk«.170 Ez a kifejezés önmagában még nem határozott meg semmit, a »kibontakozás« legkülönbözőbb változatait megengedte, de — mint látni fogjuk — gyökeresebb megoldást mégsem foglalt magában. Az előző napi konferenciára utalva Széchenyi, aki részt vett a Kossuthnál tartott konferencián, azt írta levélben, hogy Kossuth keresztülvitte a felelős minisztériúm követelményét, hiába kérte Széchenyi, hogy aludjanak rá egyet, »nem használt, tatár hévvel keresztül tört mindenen«.27 1 Az alsó tábla március 6-án lefolytatott ú. béii v tája azonban arról tanúskodik, hogy az úrbéri viszonyokból való kibontakozás kérdése még mindig nem tudott komolyan előretörni Az alsó tábla, mely március 3-a után egyelőre még a régi kérdésekkel foglalkozott, ezen a napon vette fel a főrendek válaszüzenetét kerületi ülésében, várva a 3-i feliratnak a főrendek által való elfogadását és további sorsát. A főrendi tábla válaszüzenetének felolvasása után mindjárt Kossuth ragadta meg a szót27 2 s visszautasította a kiküldendő országos választmány főrendi munkatervét, mert azzal »az örökváltságból az országgyűlésen semmi sem lenne«, már pedig erre a térre a »közbejött« események nélkül sem lett volna hajlandó lépni, »annál kevésbbé most, mikor az ember nem tudja, meddig lehet az időt használni«. Láttuk viszont, hogy Kossuth 1847 december 3-án az alsó tábla kerületi ülésében azt jelentette ki, hogy megalkuszik ezen az országgyűlésen olyan előleges lépésekkel, melyek a jövő országgyűlést képessé teszik az ügy teljes bevégzésére. Alig lehet feltenni, hogy Kossuth három hónap múlva elfeledte vagy éppen megtagadta volna kijelentéseit. Inkább arra kell gondolnunk, hogy Kossuth arra gondolt : már december 3-án szükségesnek tartotta az országgyűlés rögtöni állásfoglalását a földesúrral szemben való kötelezés elvében a kiküldendő választmány számára, viszont a főrendek ködös szövegű üzenetének gondos filológiai elemzése sem jogosít fel arra a következtetésre, mintha a »végső elhatározás«-t fenntartó főrendek, ha a kötelezés elvét elismerték is, azt már ezen az országgyűlésen a választmány munkálatának alapjául engedték volna kitűzni. Kossuthot felháborította a 268 U. o. 617. 1. 269 U. o. 616. 1. ; báró Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek. II. k. Bpest, 1888. 224. 1. : »az örökváltság kérdése végleges megoldást nyerjen«. Ez az adat nem látszik hitelesnek, hiszen — mint látni fogjuk — végleges megoldást a következő javaslat éppen nem jelentett. 270 Barta István i. m. 626. 1. 271 Tasner Antalhoz 1847 márc. 3. Majláth Béla i. m. III. к. 698. 1. 272 A beszéd Barta István i. m. 634—641.1. ; Karádfi és Ráthkay i. m. I. k. 78 — 79.1.
