Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 565 mára, hogy ne tétessék a szövegbe olyan kifejezés, mely által »egy vagy más kívánság kizáratnék«, tehát a választmány foglalkozhassék a majorsági jobbágyok váltságával. Nyomában más liberális képviselők szintén a majorsági jobbágyok oldalán foglaltak állást, Kossuth is felszólalt újból. Bernáth Zsigmond ungi követ ébresztgette volna a követek lelkiismeretét, hogy »70, sőt 200.000 embernek útilevelet kívánnánk adni, hogy a holdvilágba menjen lakni«, most is azért nem jut föld, mert a földesúr birkanyájainak sok legelő kell s az embert nyírni nem lehet, de a birkát évente esetleg kétszer is, viszont katonának nem a birkák, hanem a szegény emberek közül szoktak fogni«. Az eredmény az lett, hogy végül a konzervatív pártvezér, Somsich Pál baranyai követ közvetítő megoldásként azt javasolta, hogy a kiküldendő választmánytól kérjenek »külön« javaslatot a majorsági népre nézve. Somsich indítványát elfogadták,243 ezzel a pótlással készült el tehát a kerületi ülésben a főrendekhez szóló üzenet. Az üzenetet most már javaslatként az alsó tábla országos ülése elé kellett vinni. Ide a javaslat éppen nem sietve csak december 21-én került. Az országos ülésen a vita többnyire formális szokott lenni. Most nem volt az. A vita főként az üzenetnek a Bónis-féle indítvány alapján pótlólag szerkesztett új szakasza körül folyt. Az elnöklő személynök mindjárt a tárgy felvételekor bejelentette, hogy errenézve fenntartja észrevételét. Utána többen megtámadták a szakaszt s Bónis látva a kifejlődő ellenkezést, hajlandó volt akként magyarázni indítványát, hogy a majorságiak örökváltsága a külsőségre, tehát a földre nem terjed ki, csak a belső telekre. Ez a nagy engedmény sem használt ; Bónis javaslatát a többség elvetette.244 A majorsági jobbágyok utóbb valóban kimaradtak a váltságból s jogos elégedetlenségük nem csupán az 1848. évi parasztmegmozdulásoknak volt egyik legerősebb tényezője, hanem évtizedeken át a magyar parasztság nyugtalanító nyílt sebe.245 Jóllehet Bónis — mint látni fogjuk — újból előállt a kérdéssel, a magyar parasztság e számottevő részének a sorsa valójában most pecsételődött meg. Kossuth az ülésen nem szólalt fel, talán jelen sem volt. A leszavazás arról tett tanúságot, hogy az örökváltság kérdése körül nemcsak a főrendi, hanem az alsó táblának is súlyos gátlásai vannak. A főrendeknek küldött üzenetben a rendek azt kérték, fogadják el az elvet, hogy »a megváltás a földesúr beleegyezésétől felfüggesztve tovább ne maradjon«. Az üzenet Lónyay Gábor és Kossuth Lajos szelíd indítványának udvarias szövegezésével készült el.24 6 A főrendeket ez is nyugtalanította. Nem is siettek a kérdés felvételével : a december 21-i üzenet tárgyalására csak február 3-án kerítettek sort. A főrendek számos felszólalás után24 , elkészített válaszüzenetükben a kiküldendő országos választmánynak elsősorban a teljes kármentesítés feltételeinek előteremtését kívánták legfőbb feladatul adni 243 A december 10-i kerületi ülésről szóló tudósítások: Pesti Hirlap, 1847 dec. 17. (1003. sz.) ; Budapesti Hiradó, 1847 dec. 14. (713. sz.) 244 A december 21-i országos ülésről szóló tudósítás : Budapesti Hiradó, 1847 dec. 31. (722. sz.) ; Karok naplója 68 — 81. 1. 246 Szabó István i. m. 342. s. köv. 11. ; u. az : A magyar parasztság története. Budapest, 1940. 246 Az 1847/48. évi országgyűlés irományai. Pozsony, 1848. 21. sz. 49. 1. 247 A főrendi tábla febr. 3-i üléséről szóló tudósítások : Budapesti Hiradó, 1848 febr. 5. (753. sz.) ; Főrendi napló 214—239. 1. — A válaszüzenet szövegének bemutatása nyomában a febr. 10-i ülésen lefolyt vitáról : Budapesti Hiradó. 1848 febr. 12. (759. sz.)
