Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
566 SZABÓ TSTVAN s valahol a dolgok végén a földesúrral szemben a kötelezést is megengedték volna, de a válaszüzenetben is hangsúlyozták : »most nem tartják tanácsosnak, sem célszerűnek, hogy általános kényszerítő törvény elfogadtassék«.248 A főrendek és a követek között így nem annyira az elvre, mint inkább a szövegezésben a tennivalók sorrendi hangsúlyaira nézve eltérés állt elő, ami azt jelentette, hogy a kérdés visszakerül a követi táblára, keresendő a megszövegezésben is az egyetértést. A főrendi válaszüzenet elküldésekor az országgyűlésnek már három hónapja mult el s az örökváltság kéidésenem jutott dűlőre. Hangsúlyoznunk kell itt is, hogy az örökváltság kérdése épptn nem volt a politikai élet homlokterében. Nem azért, mintha annyira megvitatott lett volna, hogy nem volt már a kérdéssel mit kezdeni. Hanem azért, mert az ellenzéknek, elsősorban is Kossuthnak a taktikája a közjogi kérdéseket, főleg a háborító adminisztrátorkérdést, általában a nemzeti és alkotmányos sérelmeket vitte a napirendre, keresve a támadás réseit a kormányrendszer ellenében. Az örökváltság azonban egyszerűen azért is hátrább szorulhatott a nagy politika mezején, mert nem tudott előremenni. Az úrbériség gyökeres felszámolásának hívei tehetetlennek bizonyultak a megyék utasításaival s a birtokos nemesi követek idegenkedésével szemben. Széchenyi azt írta 1847 december 3-án egy levelében Kossuthról, aki ezen a napon mondta el az örökváltság vitájában új engedményeket kínáló beszédét : Kossuth nagyon fénylik, elragadja az embereket, vagy inkább csak a hallgatóságot, szinte senki sem beszél csak ő, ma az örökváltság dolgát akarta keresztül hajtani.24 Ez az akarat már igen szerény eredménnyel is mej el gedett volna, de az örökváltság — ha a döntő kérdések egyikének ismeitik is el — nem tudott a döntő kérdés igényével előtörni. Az egész kérdés felett valami kedvetlenség és érdektelenség lett úrrá. Az országgyűlés megnyitása óta a hírlapi sajtóban alig esett szó ez előzőleg állandóan vitában forgó kérdésről. Brünek József jószágigazgató, gazdasági író, aki a gióf Batthyány Kázmér-féle pályázatra írt s 1846-ban kiadott munkájában sokalta még az 1840. évi törvényt is s az 1836. évi törvényt, tehát a dézsmának és robotnak csupán járadékszerű átváltását jelölte meg a »szent ügy« legjobb megoldásaként,250 az alsó tábla örökváltság-vitája után 1848 januárjában a konzervatív Budapesti Híradóban a jobbágyföld »örök földbérlet«-té való minősítését ajánlotta átmeneti kivezetőként, »korlátlan egyezkedési szabadság«-gal és az 1840. évi önkéntes örökváltsági törvény fenntartásával.25 1 A Hetilap válasza elég szerényen jegyezte meg, hogy ez a terv »inkább ajánlatos a földesúrnak«, mint a jobbágynak.2 2 A kérdés más »támogatás«-t a sajtóban nem kapott s néhány megyének időközben küldött pótutasítása фт vitte előbb a kérdést.253 Kossuth mindenesetre úgy mérte fel a helyzetet, hogy az 248 Az 1847/48. évi országgyűlés irományai. Pozsony, 1848. 38. sz. 62-63. 1. 249 Tasner Antalhoz. Majláth Béla: Gróf Széchenyi István levelei. Bpest, 1891. III. к. 504. 1. 250 Brünek József: Robot és dézsma. Pest, 1846. 116. 1. 261 Budapesti Hiradó, 1848 jan. 30, febr. 1. (748 — 749. sz.) Némi újabb irányvonalak az úrbéri viszony eredményletesb átalakítása kérdéséhez c. cikk. 2Hetilap, 1848 febr. 11, 18, (12—14. sz.) Örökváltságiak c. cikk. 263 Abaúj m. : Budapesti Hiradó, 1848 jan. 6. (727. sz.) ; Szepes т. : u. o. 1848 jan. 4. (725. sz.) ; Turóc т. : u. o. 1848 jan. 7. (728. sz.) ; Esztergom m. követe, Jagasits Sándor az alsó tábla 1847 dec. 21-i ülésén jelentette be, hogy küldői közben otthon a kényszerítés elve ellen nyilatkoztak. Azonban a megye eredetileg sem foglalt állást a kényszerítés mellett, csupán hitelbank felállításával és a váltság földbeni lerovásával óhajtotta volna előbb segíteni az örökváltságot.
