Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK l'TJA 51 azok, akik a háború annyi szenvedése után biztosították és védték a teremtő békét s akik célkitűzéseinek alapja a béke volt. A másik oldalon a régi rend hívei, akiknek minden reménye csak újabb véres háború, a dolgozó tömegek szörnyű szenvedéseinek árán valósulhatott meg. A dolgozók politikai érettsége e színvonalemelkedéssel együtt nőtt s a kardcsörtető imperialista háborús gyújtogatok propagandáját nemcsak egy újabb háború borzalmai miatt utasították el, hanem meglátták mögötte azt a politikai célkitűzést is, amellyel a földhözjuttatott parasztoktól vissza akarták venni a földet és' az új gazdák százezreit újra a nincstelen koldusok, a köpködők és embervásárok reménytelen tömegei közé lökték volna. Az ipari munkásság is nagyon jól megértette, hogy a háborús gyújtogatok végső terve a gyűlölt bérrabszolgaság visszaállítása, hogy tervük sikere esetén a proletáriátus újra elvesztené minden vívmányát, minden jogát, újra bezárulnának a fejlődés, a jobb jövő kapui, melyeket a népi demokrácia és a szocialista építés olyan szélesre tárt előtte. Számszerűleg a mi következetes békeharcunk eredményeit természetesen nehéz kimutatni, de hogy a dolgozó nép bizalmáért I és támogatásáért vívott harcban nagy segítségünkre volt, az nem kétséges. Népünk soha még egy kérdésben annyira egységes nem volt, mint a béke megvédésében és hálásan támogatta pártunkat, mely az országon belül és a Szovjetuniót, mely világméretekben ennek a küzdelemnek élén áll. A mi viszonyaink között komoly nehézséget jelentett különösen a paraszti és a kispolgári tömegek megnyerésénél — helyenként az ipari munkásságon belül is — az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni harc. Az egyházak vezetői zömükben az első perctől kezdve a demokrácia ellen foglaltak állást. Különösen éles volt ez az állásfoglalás a katohkus egyháznál, amelynek birtokait a földosztás azonnal elvette. Az egyházak 1945-től 1948-ig szinte egységesen küzdöttek ellenünk. Amüyen mértékben azonban kiszélesedett bázisunk a falusi lakosság között, olyan mértékben fel tudtuk venni ezzel szemben a harcot. Mindenekelőtt az egyházak reakciós egységfrontját bontottuk meg. A református és luteránus egyházban meglevő demokratikus lehetőségek felhasználásával mozgósítani tudtuk a velünk rokonszenvező híveket, akiknek követelésére 1948-ban a kölcsönös engedékenység és megértés szellemében olyan megállapodás jött létre, mely lehetővé tette a népi demokrácia és ezen egyházak békés együttélését. A katolikus egyházzal más volt a helyzet. Ennek az egyháznak vezetői a Vatikán utasítására szoros kapcsolatot tartottak az amerikai imperialistákkal. Miután a kisgazdapárt reakciós vezetőit, mint az amerikai imperialisták ügynökeit lelepleztük, a szociáldemokrata pártot vezényelték az első arcvonalba. Mikor hasonló sorsra jutottak az áruló szociáldemokrata vezetők, majd Pfeifferék is, akkor a katolikus egyház népellenes vezetőire került a sor : ők lettek az amerikai imperializmus legexponáltabb képviselői. Működésük különösen élessé vált 1948 végén, amikor — mint az a Rajk-perben kiderült — fellépésük része lett volna annak a fegyveres betörésnek, melyet Titó és bandája a magyar munkásmozgalomba beépült kémek és provokátorok segítségével akkor tervezett. A magyar népi demokrácia azonban résen volt és Mindszenty bíborost bíróság elé állította. A bírósági tárgyaláson fény derült Mindszenty és társainak működésére, arra, hogy az egyház leple alatt nemcsak a régi nagybirtokos, tőkés rendet akarták visszaállítani, hanem még a gyűlölt Habsburg-uralmat is. A Mindszenty-per rávilágított az amerikai imperialisták aljas terveire és 4*